Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2009. október

Címoldal
Így is jó - úgy is jó
Községi események
Üzenet
Egy testvérvárossal gazdagabb
Új mammográf, új mentőkocsi
Méltó helyen az emléktábla
Akasztói napok
Mások rólunk
Hosszú forró ősz
Az életpszichológus
Kuriózumok nélkül
Nyelvújulás és világlátás
A barátság útjain
Hazai szakértelem, szlovén tőke
Tiszteletadás a mártír hősöknek
Rendőrségi hírek
Hírek
Alma vagy citrom
Gyermekhét
Ifix az iskolapadban és a színházban
Kukoricatörő-fosztó verseny Moholon
Ki szeretne a mennyországba jutni?
Teológiai gondolatok
Zöld levél
Az adai egyházközség története - VIII.
Az eltűnt idő nyomában
Tarka oldal
Impresszum

Tiszteletadás a mártír hősöknek

    Az adai temető nyugati kerítésénél álló (ideiglenesen áthelyezett) szabadságharcos-emlékműnél 2009. október 6-án egy maroknyi, tisztelettudó adai polgár, diákok, pártvezetők és önkormányzati kép¬viselők helyezték el a megemlékezés virágait az 1848/49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak, elsősorban pedig az aradi tizenhárom vértanú tiszteletére.
    Az 1849-es győzedelmes tavaszi hadjárat után Görgey, valamint Bem József és Perczel Mór sikerei nyomán még a győzelemben bíztak. 1849. június elejéig az ország területéből csupán Temesvár és Arad, Gyulafehérvár vára, a megerősített titeli fennsík és az ország észak-nyugati sávja (Sopron, Pozsony és Trencsén környéke) volt osztrák kézen, az Erdélyi Érchegység pedig a román felkelők által megszállva. Éppen ezért kellett az 1848. december 2-án önmagát – törvénytelenül – osztrák császárnak és magyar királynak kinevező ifjú I. Ferenc Józsefnek I. Miklós orosz cárt (1825-1855) segítségül hívnia.
    A magyar honvédseregnek most már nemcsak a nálánál jobban felszerelt és nagyobb létszámú osztrák haderővel és a vele szövetséges román és szerb felkelőkkel – akik ellen sikeresen harcolt –, hanem az orosz uralkodó hatalmas hadserege ellen is fel kellett vennie a küzdelmet. A mintegy 200 ezer fős cári sereg, Ivan Fjodorovics Paszkevics herceg, tábornagy parancsnoksága alatt 1849. június 15-én kezdte meg a benyomulást a Duklai-hágónál. Ettől kezdve a harc Dávid és Góliát küzdelmévé vált, amelynek ki¬menetele senki előtt nem lehetett kétséges…
    Kossuth számára nem maradt más hátra, csak a lemondás: augusztus 11-én Görgey Artúr vette át a polgári és katonai kormányzati hatalmat. Ez azonban csak arra volt elegendő, hogy a maradék honvédsereg főerői, Görgey vezetésével – mintegy 32 ezer ember, 144 löveg –, annyi dicsőséges győzelem zászlóvivői és végrehajtói Világosnál letegyék a fegyvert az oroszok előtt.
    Az osztrák Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna” senkinek sem kegyelmezett; Aradon, 1849. október 6-a hajnalán, a következő sor-rendben álltak sorsuk beteljesedése előtt a magyar tábornokok: golyó általi kivégzésre ítélték Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, és Schweidel Józsefet.
    Következtek az akasztásra ítéltek. Egy katona, de legfőképpen egy magas rangú tiszt vagy tábornok számára ez a legmegalázóbb halál-nem – ilyen kivégzési mód addig csupán elvetemült gonosztevőknek és hazaárulóknak járt. Poeltenberg Ernő, akit elsőként akasztották fel, bitófa alatt a következőket mondta: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!” Utána következett Török Ignác, Láhner György, Knézity Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, majd gróf Vécsey Károly. Mivel neki már nem volt kitől elbúcsúznia, megcsókolta a halott Damjanich kezét, s utoljára ő lépett a bitófa alá.
    Ezek a kivégzések olyan jogháborítóak, kegyetlenek és annyira bestiálisak voltak, hogy még az orosz cár is felháborodott rajtuk. A szentpétervári osztrák nagykövet az 1849. október 20-án küldött jelentésében a következőket írta I. Ferenc Józsefnek: „Személyes érzéseiben véli magát megsértve a cár”, hallván az aradi kivégzésekről…
    Ezekre a hősökre emlékeztek az adaiak is, emlékükre helyeztek virágokat az áldozatok adai emlékművének talapzatára.

„Szabadságharcunk letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed’,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.”

(Részlet Palágyi Lajos verséből)

oktobar 2009.

Naslovna strana
Opštinski događaji
Vesti iz policije
Jabuka ili limun
Impresum


Design by VA