Teológiai gondolatok
KARÁCSONY

    Ahogyan a Húsvét nem más, mint Krisztus kitörése a történelemből az örökkévalóságba, úgy a karácsony az örökkévalóság betörése az időbe, a történelembe. Jézusnak, Isten Fiának megszületésével ugyanis az örök, mindenható Isten végérvényesen és visszavonhatatlanul beköltözött emberi világunkba, hogy saját szeretetében részesítsen bennünket. Ez az emberi gyöngeségbe való belépés minden feltűnés nélkül zajlott le egy elhagyatott istállóban, tehetetlen csecsemő képében. Mégis, ez a jászolban fekvő kisded jelzi Isten nagyságát: hogy szeretetét, jóságát, irgalmát, megbocsátását nem fogalomként, hanem igazi valóságként kell megélnünk.
    Amikor tehát a betlehemi jászol előtt megvalljuk, hogy „az Ige testté lett”, igazából Istenünk nagy emberszeretetét ismerjük el. A történelembe való belépéssel ugyanis Isten mindenkit elfogadott. Ennek kapcsán a II. Vatikán Zsinat Gaudeum et spes c. konstitúciója így fogalmaz: „Az Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor emberré lett. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkozott, emberi akarattal cselekedett, és emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától született, így valóban egy lett közülünk: mindenben hasonló hozzánk, a bűnt kivéve”. (22 p.)
    A történelem egy bizonyos pontján mi is a világba léptünk. Kérdezzük meg magunktól, vajon világosságot jöttünk-e gyújtani, vagy ahová csak lépünk, körülöttünk minden elsötétül? Tevékenységünkkel kegyelmet kegyelemre halmozunk-e, vagy gyűlöletet gyűlölettel házasítunk?
    Karácsonyra készülődve próbáljunk meg szeretetben élni, jobbak lenni és a másikhoz szeretettel és megértéssel közeledni. Lássuk meg embertársainkban a felebarátot, a Krisztust, legyünk mindenkinek testvére. Ezen a szép ünnepen álljunk meg, nyugodjunk meg és örüljünk, hogy ki tudunk engesztelődni a másikkal, hogy a másikat el tudjuk fogadni. Legyen karácsonyi ajándékunk az, hogy tiszta szívvel ajándékozzuk magunkat oda minden jóakaratú embernek.
    Karácsony éjszakáján legyen egy magányos, csendes, meghitt óránk, amikor csak Annál vagyunk, aki eljött és ismét el fog jönni. Ez az ünnep legyen a lélek öröme és békessége, és ezt adjuk egymásnak, a körülöttünk levőknek. Legyen a karácsony az Egyszülöttnek, mint a Megváltónak teljes befogadása, hogy majd egyszer nyugodtan szemlélhessük Őt színről színre.

Morvai Matild