- Már megint hűvös van bent - mérgelődött a mama, és kitránszporálta az öreget az udvarra fát vágni. Morgolódott is a tata, de ha köhécselve, duruzsolva is, azért mégis csak eleget tett a ház asszonya kérésének. Nehezen fogott neki, mert fűrészelni, meg hasogatni is kellett a tűzrevalót.
- A nyáron meg az ősszel a körtefa alatt pöfékelt kend, ott iszogatta a targyit, akkor kellett volna előkészíteni a tűzifát, nem most - zsörtölődött tovább a mama, aki nem volt az utóbbi napokban valami rózsás kedvében. Nemcsak a hidegtől irtózott mostanában, hanem több minden bántotta. A szomszédokkal se valami jól jöttek ki, akik mindig kötekednek valamivel. Most éppen az a bajuk, hogy a csatornából elébük is folyik az esővíz. Amióta az elnök asszony meg a kakaskodó szeretője untatnak mindenkit a nőaktívában, azóta oda se megy az összejövetelekre meg a teadélutánokra, elege van már a butábbnál butább megjegyzéseikből, az örökös irigységükből meg az otromba, hazugságokkal teli vádaskodásaikból. Nagyon ki tudják hozni a sodrából, de szerencsére messze elkerüli őket, és így csak egyik-másik jóakarónk révén kerülnek be a családba a rólunk terjesztett rágalmak.
- Nehéz az ilyenek ellen védekezni, mert fáradhatatlanul szórják szitkukat. - jegyezte meg a muter, akinek szintén volt már dolga ilyen magatehetetlen, semmirekellő egyénekkel, akiknek a más dolga mindig előbbre való, pedig a saját életükkel sem tudnak mit kezdeni. A legtöbbször azt sem veszik észre, hogy a sok mihaszna locsogásukkal saját magukat feketítik be. Szerencsére a legtöbben azt is megnézik, ki mondja, nem csak azt, hogy mit mond.
- Ugyan hagyd már a siránkozást! - szólt bele anyám gondolatmenetébe a fater. - A sok pletyka legtöbbször csak elterelő hadművelet, hogy ne vegyék észre az ő hibáit, nemtörődömségét vagy éppen a trehányságát. De az is igaz, hogy ebben a gyötrelmes, nélkülözéses meg nyomorúságos életben nem nagyon marad más szórakozásuk.
- A gyerekekkel kell foglalkozni, minél többet, annál jobb, mert a mai fiatalok nevelésében igen sok a hiányosság - adta a tanácsot a tata. - Mostanában csak a számítógép, televízió meg a DVD neveli őket. Lassan már nem is beszélnek velük, hanem kamerával figyelik őket (mint egyes munkaadók a foglalkoztatottakat), és levetítik nekik a leckét meg a tennivalókat.
Ezen aztán én is elcsodálkoztam, valójában milyen világban is élünk. Az emberi kapcsolatok igencsak megsínylik a műszaki fejlődést, már szeretkezni sem kell ahhoz, hogy gyerek szülessen. Ejnye!
PETIKE,
mérgelődő, de szeretetre vágyó kisdiák