XLIV. ZÖLD LEVÉL - 2004. FEBRUÁR

    - Január-február, itt a nyár! - hallottam a minap egyik ismerősöm szájából az ősi rigmust, és bizony, mire e sorok az olvasó elé kerülnek, már csak egy hét marad a hosszúra nyúlt februárból, mivel az idei év szökőév, és a február 29 napból áll.
    Lapozgatom 200 éves kalendáriumomat, amiben februárt már Télutónak, Bőjtelő havának és Halak havának nevezik. Verses jövendőmondója ezt mondja:
    FEBRUÁRBAN lassan, csendben
    Vége lesz a télnek,
    Téli vetés, ember, állat
    Már tavaszt remélnek.
    Egy-két hideg fagyos nap lesz
    Még úgy vége táján,
    De a gazda már túladhat
    A téli bundáján.
    Nos, az idei tél eddigi rövid krónikája a következő: január 27-én 6 cm-es hó esett, ami 28-ára 10 cm-re duzzadt, de január 30-án már +7, február másodikán 10,5 4-én pedig +12° C volt a hőmérséklet, így a kevéske hó csakhamar elolvadt. Ez után jött a télben a tavasz, hisz február 5-én +16,6 - 18, február 6-án pedig +18,5 volt a nappali hőmérséklet. Február 12-13-a körül még megmutatta fogát a tél: éjszaka -10°C és milliméternyi hó volt, de folytatásul már enyhülést jósolnak a meteorológusok.
    De mi a helyzet a madárfronton? Mit mondanak a madarak? Tóth László ornitológus barátommal megállapítottuk, hogy ezen a télen nagyon szegényes a madárvilág. Elmaradtak a megszokott északi látogatóink, a fenyőrigó, a léprigó, a szőlőrigó, a süvöltő, a csíz, a fenyőpinty, a kenderike, a meggyvágó, hogy a csonttollú madárról ne is beszéljünk, hisz ő csak a kimondottan zimankós teleken látogat el hozzánk a messzi északi tájakról.
    Magyarországi madárkutatók is érdeklődtek Gergely József , zentai újságíró-ornitológusnál, hogy mi a helyzet nálunk az északi madarakkal, hisz náluk, odaát sem jelentek meg a téli vendégek. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy az idei tél nem lesz semmilyen!
    Gyönyörű folyónk, a Tisza nem fagyott be teljesen, csak részlegesen és nagy, szabad vízterületei maradtak. Január 30-án Tóth László és Frank Zoltán a zentai határtól az adai komp szakaszáig vadkacsa-számlálást végeztek és 2800-3000-re becsülték a jégen, vagy a jég szélén pihenő pocskoló szárnyasokat, amelyek kivétel nélkül a mindannyiunk által ismert vadkacsák, a tőkés récék voltak. Itt is elmondhatjuk, hogy elmaradtak az északi fajok, talán csak a csörgőrécéből jött egy-két példány a Tiszára, amit egy héttel később láttunk az adai komp környékén.
    A január 30-ai kiránduláson a madárnaplóba bekerült még az egerésző ölyv, a dolmányos varjú, a búbos pacsirta, a mezei pacsirta, a kékcinege és az erdei pinty neve. Egy hétre rá, a moholi tölgyfaerdőben tettünk látogatást, mert az hírlett, hogy ott is erdőirtásba kezdtek. Végül - legnagyobb örömünkre - ebből semmi sem igaz, az erdő érintetlenül pompázott a +18,8 fokos rekordhőmérsékleten. Talán ennek az eredménye, hogy ezen a napon, 2004. február 6-án, itt egy admirális lepkét és 6-8 vörhenyes nappali araszoló-lepkét is láttunk röpülni.
    A moholi nagyerdőben fészkel egy pár réti sas és egy pár holló. Különösen az első felbecsülhetetlen természeti értéket képvisel, szigorú természetvédelmi törvény védi, és a tartományi illetékesek védelem alá kívánják helyezni ezt a gyönyörű erdőt. A sasfészek már felújítva áll, csakúgy a hollók fészke is, és február végén várhatók az első tojások is. Hozzáértő moholi lakosok naponta látják a hatalmas réti sasokat a falu felett keringeni, és jó érzés tölti el ezeket a természetszerető embereket.
    Az egyik kellemes délutánt Poborai Sándor adai méhésznél töltöttem, akinek Tisza-parti gyümölcsösében mintegy 70 kaptárban méhcsaládok telelnek, és tőle hallottam, hogy a jó idő beálltával bizony megsokasodnak majd a teendők a méhesben. Ilyenkor, télen a méhek legnagyobb ellensége a güzü-egér, ritkábban a nagyobb ragadozók (róka), a jobb idő beálltával pedig a borz!
    - Tavaly, kapáláskor kiáltja az egyik emberem, hogy amott szalad a méhesből a nyúl, én pedig csak álltam, csodálkoztam, szóhoz sem jutottam.
    - Mi az, nem látja? - kérdezi tőlem.
    - Dehogynem, mondom, csak az nem nyúl, hanem borz!
    Így került följegyzésre ez az értékes adat, hogy az adai határban megjelent a borz, és ezt az adatot, alig egy hétre rá, egy moholi vadász, Miroslav Stanišić-Prčo is megerősítette, sőt megmutatta azt a fényképet is, amelyiken azt a borzot tartja, amit Vastag Zoltán segítségével az ő két kotorékebe húzott ki a vackából.

Király János