Egyenlő eséllyel

    A napokban hallottam egy elkeseredett nagyszülőtől, hogy unokája egyetemre jár, de sajnos valószínű abba is hagyja, mert nem megy neki a szerb nyelv, az előadások pedig egytől-egyig szerb nyelven folynak. Sok ilyen és ehhez hasonló esetről tudok, de azt nem hallottam még, hogy ezt a problémát valamelyik testület, párt esetleg hivatal megvitatta volna, még csak olvasni sem olvastam róla sehol. Mintha erről senki nem merne szólni. Mintha ez a jelenség nem is létezne, pedig sok ember életét keseríti meg a hiányos nyelvtudás. Merjük végre őszintén kimondani, hogy gyermekeink többsége nem tud szerbül, vagy csak nagyon keveset. Nem mostani jelenségről van szó, így volt ez harminc évvel ezelőtt is. Szerintem nincs ez rendjén, és soha ne is volt az. Az angol és a német nyelvvel már más a helyzet, ha kell, a diákok különórákon sajátítsák el, a szerb nyelvre ez kevésbé jellemző. Fiataljainknak lényeges legalább egy világnyelv ismerete, főleg azoknak, akik tovább tanulnak, de mindenkinek fontos lenne, hogy anyanyelve mellett a környezete nyelvét is megtanulja. Nem okolhatjuk ezért a pedagógusokat, sem a diákokat. Heti 2-3 iskolai órán elsajátítani egy nyelvet lehetetlenség. Nagyon sok diák környezetében egy szót sem hall szerbül. A televízió 33 csatornája közül pedig biztos vagyok benne, hogy nem a hazai állomásokat nézik. Még egy országot nem tudnék mondani, ahol az ott élő emberek ne ismernék a környezet nyelvét. Magyarországon is a szlovák, a szerb vagy akár a német nemzetiségű lakosok is tisztán beszélnek magyarul, az erdélyi magyarok pedig románul. És ez miért fontos? Azért, hogy gyermekeink egyenlő eséllyel pályázhassanak az egyetemekre vagy bármely munkahelyre. Nem elég csak hangoztatni, hogy itt maradjunk, ahhoz esélyt is kell adni. Sokan pont ez által, (mert nem tudják a szerbnyelvet), kerülnek kellemetlen helyzetbe. Megmosolyogják őket, ami akaratlanul is ellenszenvet vált ki belőlük, "minden" iránt. Megtörténik, hogy nagykorú fiatalok szülői kísérettel (akik a tolmács szerepét tölti be) intézik ügyes-bajos dolgaikat. Arról már inkább hallottunk, hogy kevés magyar van vezető beosztású munkahelyeken. Egyik oka éppen a környezetnyelv hiányos ismerete miatt van, mivel többen Magyarországon fejezik be tanulmányaikat. A diploma megszerzése után általában azonnal munkalehetőség is nyílik számukra és már nincs is miért hazajönni. Ne a mostani nehéz gazdasági helyzetet nézzük itthon, gondoljunk a jövőre. Ez a megállapítás érvényes az ifjú szakmunkásokra is. Munkát egyesek csak szűkebb környezetükben vállalhatnak. El sem mernének menni vidékre, éppen a nyelvtudás miatt.
     Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám ez a leghatásosabb, leghumánusabb és legalattomosabb módszer ahhoz, hogy egy kisebbség ellehetetlenedjen, elvesszen vagy elmenjen, hogy ne tanulja meg a környezet nyelvét. Ilyen egyszerű, nem kell erőltetni! Az ilyen ember még az igazát sem tudja keresni. Mindezt azért írtam le, mert egy problémát csak úgy lehet megoldani, ha az okokat ismerjük. Az biztos, hogy erről a jelenségről azoktól, akik jogaink megvédése érdekében szónokolnak, egy ideig nem fogunk hallani. Ennek a témának a boncolgatása ma nem szimpatikus, nem hozna újabb szavazatokat pártjainknak, nekik pedig az mindennél fontosabb. Pedig előbb vagy utóbb szembesülni kell a tényekkel, ha igazán azt akarjuk, hogy gyermekeink itt maradjanak, és hogy egyenlő esélyük legyen az élet minden területén.