Teológiai gondolatok
Alexandriai Szent Katalin

    A katolikus egyház november huszonötödikén ünnepli annak a szentnek az emléknapját, aki nemcsak a keresztény ókor, hanem elsősorban a jámbor beállítottságú keresztény középkor legnépszerűbb egyénisége is volt. Ez a szent Alexandriai Szent Katalin, az ókori keresztény üldöztetések egyik első vértanúja, aki keresztény hite és térítései miatt bátran vállalta a Krisztusért való halált.
    Katalin a Kr. u. III. század vége felé született egy előkelő családban az egyiptomi Alexandriában. Szülei római pogány neveltetésben részesítették, de ő egyre nagyobb érdeklődést mutatott az éppen csak megjelent és terjeszkedésnek indult keresztény tanok iránt. Az evangéliumokkal és Szent Pál tanításával is megismerkedett. Igazi megtérésére akkor került sor, amikor egy látomásban megjelent neki a Szűzanya, karján a kisded Jézussal.
    Amikor a IV. század elején a Maxentius római császár általi szörnyű keresztényüldözés során a fiatal Katalin nem akart részt vállalni a pogány istenek imádására rendezett szertartásokon, a császár halállal fenyegette meg a gyönyörű lányt. Katalin akkor azt kérte a római császártól, engedje meg, hogy tudományos vitában megvédje keresztény hitét és önmagát is. Katalin érveréseire a császár nem tudott érdemleges válaszokat adni, ezért ötven legismertebb bölcsét állította vele szembe. Mivel a tudósoknak meghiúsult a lány meggyőzése, Katalint nem sikerült áttéríteniük a római pogány vallásra, a császár a kivégeztette őket. A kivégzés előtt Katalin azzal vigasztalta a halálra váró tudósokat, hogy ha megtérnek, és hisznek Jézus Krisztusban, akkor elnyerik az üdvösséget, mert a tűzhalál pótolja a keresztséget. A sikertelen térítés után Maxentius császár megkorbácsoltatta és börtönbe vetette Katalint. Itt a lány az őt meglátogató császárnét és a börtönőröket is a keresztény hitre térítette
    Mivel a keresztény hitre való térítés a Római birodalomban a Kr. u. első négy században még súlyos bűnténynek számított, Alexandriai Katalinra halál várt. A feldühödött császár kora egyik legszörnyűbb halálnemét szánta neki: Katalin testét egy vasfogakkal teli kerék kellett volna, hogy felszabdalja. A lány imájára a kerék darabokra tört, a vasszögek pedig leestek róla. Ezután Katalint lefejezték.
    A feljegyzések szerint lelke a mennybe szállt, testét pedig az angyalok a Sínai-hegyre vitték, és ott eltemették. Sírhelye felett épült fel a nevét viselő kolostor és templom.
    Alexandriai Szent Katalint hatalmas bölcsessége és tudása, hitvédő tevékenysége miatt méltán tekintik a hitigazságok kiváló ismerőjének. Igazi tudós nő volt, érvei a legiskolázottabb tudósokat, bölcseket is lefegyverezték. Ezért lett Katalin a teológusok, a filozófusok, az ügyvédek védőszentje.
    A középkori egyetemek és főiskolák is őt választották védőszentjüknek, a világhírű párizsi Sorbonne egyetem pedig pecsétjébe is az ő alakját vésette bele. Hozzá imádkoztak a betegek és haldoklók, mert Katalin utolsó imájában értük imádkozott. Ő lett a szabadulásra váró rabok védőszentje is. A katolikus egyházban 1642-ig november 25. parancsolt ünnep volt.

Morvai Matild, MA