„Fontos, hogy a dalszöveg az én érzéseimet is közvetítse!”
Mondja Bartuc Éva, aki különdíjas lett a H-faktor elnevezésű tehetségkutató versenyen

    Bartuc Éva az adai Műszaki Iskola másodikos, magasépítész szakos diákja nemrég Hódmezővásárhelyen részt vett a zene világnapjának tiszteletétere rendezett, H-faktor elnevezésű tehetségkutató versenyen, és különdíjat kapott. Évával a magyarországi versenyről, az éneklésről és a színpadi szereplés nehézségeiről beszélgettünk az egyik nagyszünetben.

Bartuc Éva

    – Milyen élmény volt számodra a verseny, mit éreztél, míg másokat hallgattál? Egyáltalán most először énekeltél Magyarországon?
    – A verseny nagyon pozitív élmény volt számomra, örültem, hogy ott ismerősökkel találkoztam, ugyanis a tavasszal volt egy közös projektünk a hódmezővásárhelyi iskolával. Míg másokat hallgattam, úgy éreztem, én is a közönséghez tartozom, és nagyon élveztem a produkciókat. Énekléssel most először léptem fel Magyarországon, és ezért nagyon izgultam.
    – Volt alkalmad beszélgetni a többi versenyzővel? Mit éreztél, milyen volt a hangulat a résztvevők között?
    – Igen, volt alkalmam beszélgetni a többi versenyzővel, hiszen mindenki nagyon barátságos és jókedvű volt. Örültek, hogy ott lehetnek. De természetesen mindenkiben megvolt a drukk és az izgalom a verseny miatt.
    – Milyen érzés volt számodra, amikor a színpadon álltál, és ott énekelhetted el azt a dalt, amit nemcsak megtanultál, hanem át is szerettél volna adni a közönségnek?
    – Amikor rám került a sor, nagyon, de nagyon izgultam. A színpadon állva remegett a lábam, de ahogy elkezdtem énekelni, egyre jobban beleéltem magam, és egyre felszabadultabb lettem. Azt, amit akkor éreztem, minden bizonnyal ők is érezhették, mert figyeltek rám, és ennek nagyon örültem, hiszen az egyik kedvenc dalomat énekeltem.
    – Mennyit készültél a versenyre?
    – A Ha én rózsa volnék című dalt énekeltem el, amivel korábban már más rendezvényeken is felléptem, úgyhogy a szövegtanulásra szerencsére nem kellett időt áldoznom. Azért esett erre a dalra a választásom, mert képes vagyok azonosulni a mondanivalójával, és mert tudtam, hogy teljesen kidolgoztam, nem lesz gondom vele. Ennek ellenére sokat készültem, főleg a verseny előtti napokban.
    – Miért fontos számodra, hogy milyen üzenetet hordoz ez a dal?
    – Előadóként fontosnak tartom, hogy a dalszöveg az én érzéseimet is közvetítse a közönséghez. Nagyon szeretem ezt a dalt, ez az egyik kedvencem. Nagyon közel érzem magamhoz, hiszen én is látni szeretném a világot, másokkal barátságot kötni, és nem szeretem, ha keresztültaposnak rajtam. Úgy gondolom, hogy ennek a dalnak nagyon mély és komoly a mondanivalója. Megható, önmagában is csodálatos. Mindenkihez szól, hiszen azok az érzések, amelyek a tárgyai, mindenki életében felbukkannak.
    – Már kiskorod óta érdekel az éneklés, pontosan hány éves voltál, mikor énekelni kezdtél?
    – Igen, már kiskorom óta vonz az éneklés. Anyukám gyakran elmeséli egy-egy fellépésem előtt, hogy egészen kicsi koromban, amikor még rendesen beszélni sem tudtam, mindig a tv előtt álltam, és énekelgettem meg táncoltam. Ezt a történetet mindig örömmel hallgatom, hiszen a mai napig akkor tudok igazán kikapcsolódni, amikor énekelek. Mikor óvodás koromban megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnek lenni, mindig azt mondtam, hogy énekes-táncos „sztár”. Énekléssel komolyabban az általános iskola 3. osztályában kezdtem foglalkozni, egy énekcsoportba jártam, szólóénekre pedig a középiskola megkezdésével párhuzamosan, azaz tizennégy évesen iratkoztam be. Jelenleg is járok zeneiskolába, szólóénekre és zongorára.
    – Később, felnőttként komolyabban is szeretnél foglalkozni az énekléssel, vagy csak hobbiként tekintesz rá?
    – Szeretnék minél tovább, minél komolyabban foglalkozni vele. Ezért is próbálok egyre több versenyen és fellépésen részt venni, és persze minél többet gyakorolni. A suli mellett nem könnyű teljes erőbedobással foglalkozni az énekléssel, de igyekszem a tőlem telhető maximumot nyújtani.
    – Sok kitartást és sikert kívánok az éneklésben! Remélem, hogy sokszor hallhatunk iskolai és más eseményeken!
    – Nagyon köszönöm, én is remélem, hogy így lesz!

Pálfi Noémi