Az aranyszínű „ezüstbarack”

    Az őszi falevelek színkavalkádjából mind levélalakjával, mind aranysárga színével kitűnik egy ősi növény, az élő kövület páfrányfenyő (Ginkgo biloba). Botanikai tanulmányok alapján megállapították, hogy 100 millió év alatt e fafaj morfológiai jegyei csak apró változásokon mentek keresztül. Díszfaként elsősorban a hímvirágú egyedeit (a levél kettős karéjú = biloba) részesítik előnyben, a nővirágúakkal szemben (a levél nem hasad fel), mivel ez utóbbiak myrobalán nagyságú, erjedő termésének szaga határozottan a macskák ürülékére emlékezet.

    Ha e fafaj alkalmazkodóképességét és fejlődését figyelemmel kísérjük, szembetűnő, hogy viszonylag könnyen megbirkózik a városok szennyezett levegőjével, és az újabbnál újabb kártevők, betegségek megjelenése ellenére nem láthatunk rajta rovarok okozta kártételt, gombás vagy baktériumos megbetegedést. Vajon milyen összetételű anyagok, vegyületek védik a mag színéből származtatható kínai és japán nyelven egyaránt „ezüstbarack” elnevezésű növényt? Minek köszönhetően szerepel az 5000 évvel ezelőtti kínai Materia Medicában illetve a hagyományos kínai gyógyászatban?

Páfrányfenyő levelek

    A legkorábbi feljegyzések alapján a kínai orvosok a császári udvar idősebb tagjainak a ginkgo termésének fogyasztását ajánlották szenilitásuk kezelésére. Időközben azonban kiderült, hogy a termés magköpenyében jelentős mennyiségű, hőre nem bomló mérgező, allergén kémiai összetevők találhatók. A múlt század közepén a kutatandó hatóanyagok kinyerésére inkább a fa kérgét, levelét használták fel. Az extrakciós eljárásokat később csak a falevelekre vonatkozóan fejlesztették tovább. Vizes közegű technológiákkal jobbára flavonoidokat állítottak elő, ezek azonban a hatástani eredményeik alapján nem voltak eléggé mérvadóak. A gyógyászati felhasználás szempontjából legfontosabb terpén vegyületeket ugyanis acetonos kezeléssel nyerték ki. A szerves fázisban viszont a terpéneken kívül jelentős mennyiségben allergén alkilfenolok is beoldódnak. E nem kívánatos szennyezőktől kicsapással és szűréssel szabadulnak meg, oly módon, hogy az acetonos oldathoz meghatározott arányban vizet adva az alkilfenolok kiválnak. A páfrányfenyő gyógyászati felhasználását, annak legkedvezőbb hatását a már standardként beállított kivonatokkal érték el. Ezekben a származékokban 6% terpén és 24-25% flavonoid található. A két vegyületcsalád külön-külön kevésbé hatásos, együttesen azonban felerősítik egymás hatását, azaz szinergizmus tapasztalható. Az eddigi hatástani vizsgálatokból ismert, hogy a standard készítmény gátolja a vérrögképződést, csökkenti a vér kóros viszkozitását, serkenti az agyi vérkeringést, oxigénellátást, védelmet nyújt az idegkárosító anyagokkal szemben, és a vénás keringésre is kedvező hatású. Egyes esetekben fülzúgás, halláscsökkenés és szédülés ellen is hatásos.

Ginkgós utca, Arany János utca, Szeged

    Rácz Gábor professzor a már megszűnt Fitoterápia című folyóirat II. évfolyamának 2. számában a következőket állapítja meg: „A standardizált Ginkgo levélkivonatok javítják az agyi keringést, lassítják az agy leépülő kórfolyamatait. Kedvező eredményeket értek el az alsó végtag arteriosklerotikus keringészavaraiban. A vizes kivonatoktól nem várhatók megfelelő klinikai eredmények. Külön-külön egyik hatóanyag sem rendelkezik a megfelelő arányú hatóanyag-együttes értékével.”
    Ginkgo bilobából manapság összességében több mint 50 millió egyedből álló ültetvényt találhatunk Kínában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A ginkgo, a fokhagyma és a ginzeng kivonatok a legnagyobb mértékben forgalmazott és keresett növényi készítmények.

Miklós Ferenc