Teológiai gondolatok
A tanító és nevelő Jézus

    A szentírási evangéliumok mindegyike beszámol arról a tényről, hogy Jézus Krisztus három éves nyilvános működése során állhatatosan tanított, nevelt. E téren különösen is említésre méltóak a tóparton (Mk 4,1), a hegyen ( Mt 5,1), a síkságon ( Lk 6,17),a jeruzsálemi templomban ( Mk 11,17 és Jn 7,14) történt oktatási események.
    Jézus tanító-nevelő tevékenysége valójában annak az Isten országának a bemutatására irányult, mely igehirdetésének is a középpontjában állt. Mivel ennek az istenuralomnak ő maga volt a földi bemutatója, ő lett a tanítás alanya,a tárgya és a célja is.
    A tanítás Jézusnál nem csak az ismeretek átadásából állt, hanem elsősorban abból az ösztönzésből, hogy a hallgatóság (tanítványok és minden Krisztusban hívő) az Úr szerint cselekedjen. Ezzel magyarázható, hogy tanítása egyszerre volt üdvösséghirdetés és a megtérésre való felszólítás, illetve személyiségformáló valóság.
    Jézus tanítói tevékenységét a tudás, a szeretet járta át. Tökéletesen ismerte az oly sokszor idézett prófétai írásokat, a Törvényt (Tórát), bölcsen és elképesztő leleményességgel válaszolta meg provokálói kérdéseit, de hallgatóságának írástudatlan tagjaihoz is le tudott ereszkedni.
    A hallgatósággal, a tanítványaival soha sem volt durva. Feddéseit szelíd hangon mondta, annak ellenére, hogy elítélte a képmutatást, a hitetlenséget, a bűnt.  Nem bírálta az emberi gyengeségeket, a bűnösöket nem terhelte a Törvény idézésével,  büntetésével. Ehelyett bűnbocsátó szeretetével vette őket körül, és fáradhatatlanul kereste az „elveszett bárányokat”, hogy Isten kegyelmében részesíthesse őket. Életével és halálával bizonyította be, hogy az Isten akaratát keresőknek nem csak felebarátjukat, hanem ellenségeiket is szeretni kell. Hallgatóságával megtaníttatta a legfontosabb imát: a Miatyánkot. Tanítványait az alázatosságra és szelídségre, a másokért való életre, az igazságosságra, a megbocsátásra  nevelte. Felszította bennük a jót, a lelkek mélyén pislákoló megtérési lehetőséget. Így Simonban meglátta a kősziklai hajlamot, Mária Magdolnában a tisztaságot, Zákeusban a megigazulás lehetőségét stb.
    Tanításának kifejezésmódja nagyon egyszerű volt, mindenki megérthette, még a gyerekek is. Isten igazságait a mindenki által ismert szavakkal fejezte ki. Ennek a  közérthetőségnek érdekében nagy szeretettel használta a példabeszédeket, melyek a tisztaszívű hallgatóságot arra ösztönözték, hogy új,Istennek tetsző életet kezdjenek élni.
    Jézus előadásából a humor sem hiányzott, mint az értékes oktatás elengedhetetlen eleme. A szálka-gerenda, a szúnyog – teve,a teve – tű foka hasonlatok rendre Jézus előadásának érdekességére utalnak, melyek Krisztus mondanivalóját – komolysága és fontossága ellenére is – élvezhetővé tették.
    Elmondhatjuk, hogy Krisztus istenségének erejével végezte tanítói és nevelői tevékenységét. igehirdetésének tökéletessége és megkérdőjelezhetetlensége, illetve tanításának és tetteinek egysége is Innen származik.

Morvai Matild, MA