GONDOLATOK EGY KIÁLLÍTÁS KAPCSÁN

    „Az emberi értékeket, az alkotóvágyat, a képzelőerőt többféleképpen is ki lehet fejezni – esetünkben a képzőművészetről van szó. Nem kell nagyvárosban, nagy közösségben élni, hogy a művész nagyot alkothasson. Kis közösségben is, mint amiben mi is élünk, lehet nagyot és maradandót alkotni. Ékes bizonyítéka ennek a most látható tárlat is…”

    Ez volt talán a kiállítás megnyitóján elhangzott méltatás vezérgondolata, amit Csonka Áron, a Szarvas Gábor könyvtár igazgatója mondott augusztus 23-án a kiállító teremben JAKOVLJEVIĆ RÓZSA adai amatőrfestő önálló tárlatának megnyitóján.

    És valóban, a kiállított képeket nézegetve, meggyőződhettünk arról, hogy egy érett, kiforrott művészről van szó, noha nem végzett akadémiát, autodidakta módon képezte önmagát, amit szinte a tökéletességig vitt. Mivel ez összegező – retrospektív kiállítás volt, megismerhettük festészetének kezdetét, végigkísérhettük fejlődését egész a mai napig. Képeinek témája változó, szinte mindenből kaptunk ízelítőt: elcsodálkozhattunk a finoman kidolgozott csendéletein, akár virágkompozíciót vagy éppen húsos szalonnát jelenít meg, tájképeit nézve ott éreztük magunkat a folyópart hűsítő víz-illatában a fák árnyékában, emlékek ébredtek bennünk a szálások láttán, és mintha ott ülnénk a tanya verandáján. Az emberi test szépségét és harmóniáját különös érzékkel mutatta be, portréi pedig hű képet adtak az ember gondjainak ábrázolásában – az öregember tekintetéből egész élete tükröződött vissza. Az ember egyik legjobb barátjai, a lovak is több vásznán megjelentek.

    Rövid beszélgetésben Rózsa elmondta, hogy már gyermekkora óta fest, nagyon sokat tanult édesanyjától, aki szintén kiváló amatőrfestő volt. Különben ez a második önálló tárlata (az első 2003-ban volt), és időközben számos közös kiállításon vett részt itt helyben és vidéken egyaránt. Képei a világ több pontján is megtalálhatók, vagy mint ismerősöknek adott ajándék, vagy mint megvásárolt alkotás. Ezúttal 38 képet állított ki a művésznő, melyek főleg olaj technikával és pasztellel készültek. Képei, mint ahogyan maga is vallja, a realizmus nyomait viselik magukon.
    Aki látta a kiállítást, maradandó élménnyel és esztétikummal gazdagodott.

Vastag János