Mesterségek napja az adai Tájházban

    Az Aranykapu Művelődési Egyesület  szeptember harmadik szombatján immár harmadik alkalommal szervezte meg a Mesterségek napja a Tájházban elnevezésű rendezvényét, amelyen nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is jól szórakozhattak, kipróbálhatták a régi kézműves mesterségeket, szőtek, nemezeltek, faragtak, hímeztek, gyöngyöt fűztek, korongoztak, agyagtárgyakat és ördöglakatot készítettek, lucskos káposztát és kemencében sült lepényt fogyasztottak, a bátrabbak botot forgattak, íjaztak, sőt ostort is csattogtattak.
    A tizenegy órakor kezdődő rendezvényent Urbán Mónika polgármester helyettes nyitotta meg, majd pedig Raj Rozália, a Vajdasági Magyar Folklórközpont képviselője mondott köszöntőt, melyben a mesterségekről és a tájházak fontosságáról szólt, ezután pedig megkezdődtek a kézműves foglalkozások, amikor  a gyerekek és az érdeklődő felnőttek maguk is kipróbálhatták a régi népi mesterségeket.
    Mivel az Aranykapu hagyományápolással foglalkozik,  ezért szerettük volna, hogy a népművészet tárgyalkotó részét is megismerjék a gyerekek – magyarázta Sóti Ernő, az Aranykapu Művelődési Egyesület elnöke. – ATájházat is az egyesület gondozza, ezért adta magát a szép környezet, a hagyományos parasztudvar. Tavaly nem kaptunk támogatást, az idén viszont a Tartományi Művelődési Titkárság pályázatán negyvenezer dinárt nyertünk a rendezvény lebonyolítására.  A Tájházba kézművesmestereket hívtunk el,  hogy mutassák be mesterségüket, az anyagköltséghez pedig hozzájárultunk, mert itt a  gyerekek kipróbálhatják a mesterségeket, és amit készítenek, azt aztán haza is vihetik megmutatni a szülőknek, nagyszülőknek. A Csodaszarvas baranta-csoport is csatlakozott a rendezvényhez, jó alkalom ez nekik a bemutatkozásra, és a gyerekek is kipróbálhatják a karikásostort, az íjat, a lándzsákat, kötelet húzhatnak, birkózhatnak, a fiúknak ez különösen jó szórakozás. A felnőttek pedig körbejárhatják, megnézhetik a Tájházat.  Mivel egésznapos rendezvényről van szó, ezért a résztvevőknek ebéddel is szolgálunk, minden alkalommal  lucskos káposztát készítünk.

    • A gyerekek mennyire fogékonyak arra, hogy kipróbálják a népi mesterségeket?
    Azok a gyerekek, akik itt vannak, már egy kicsit be vannak oltva, mert az Aranykapuban így vagy úgy találkoztak már a hagyományokkal, a népi mesterségekkel, de mindig vannak újak is, akik itt csodálkoznak rá a dolgokra. A gyerekek hancúrozni szeretnek, és vágynak arra, hogy sikerélményük legyen, és ezt a sikerélményt a televízió vagy a számítógép előtt nem tudják megtapasztalni, de, ha innen hazavisznek egy ördöglakatot, egy kis szövést, egy  agyagtárgyat, az az övék, az ő kezük munkája,  egy kézzel fogható érték. Azt szeretnénk, ha ez a mai élet a virtuális világbólelmozdulna a valóság felé, ez ellen ezer dolog hat, tudom, hogy ez szélmalomharc, de meg kell próbálni, és hinni kell abban, hogy ez lehetséges, mert erős és tiszta gyökerek nélkül az ember nem tud élni, nem is tudja, hogy merre menjen.

Farkas Mónika a nemezelés fortélyait mutatta be

    • A rendezvény nemcsak a gyerekeknek szólt, a felnőttek is jól érezték magukat.
    Megpróbáltunk a Tájház múzeumjellegén  túlmutató dolgot szervezni, és mindenképpen  tovább szeretnénk éltetni ezt a rendezvényt, mert mindenki jól érzi itt magát, mindenfelé mosolygós arcokat látunk – válaszolt Sóti Ernő, és hozzátette: – Az Aranykapu célja, hogy közelebb hozza az emberekhez a művelődést, hogy papucsban is eljöhessenek hozzánk, hogy ne kelljen ünnepi ruhát ölteniük, hogy akár fél órára is benézhessenek, kötetlenül bekapcsolódhassanak a dolgokba, mert azt tapasztaltuk, hogy színházban, függönyök között, a színpadon kevesebb embert vonz a népművészet, mint itt, a saját környezetében.
    • Milyen mesterségeket láthattak és próbálhattak ki a gyerekek?
Az idén vendégünk volt Forgács Ottó fazekasmester, Kolenák Ibolya hímző, Dobó Ibolya szövő, Pál Edit himző, Mészáros Frank Júlia gyöngyfűző, Farkas Mónika nemezelő – mondta Sóti Éva, az egyesület művészeti vezetője. –  Bemutatót tartott Virág Mihály kosárfonó, Bajúsz Sándor kovács, Orcsik Csaba fazekas, Mester Tibor fafaragó, Rúzsa István kovács, Vasas György kötélfonó, Csordás Erika szövő. Az ebédet  pedig Bartus Péter és felesége készítette, Istenes Irén pedig lepényt sütött kemencében, ezt délután fogyaszthatták el a résztvevők.
    • Miért lehet fontos a Mesterségek napja a gyerekek számára?
    Az a feladata a Mesterségek napjának, hogy a gyerekek megismerjék a természetes anyagokat, rajtuk keresztül pedig azokat a mesterségeket, azokat az eszközöket, amelyeket egyszerű természetes anyagokból, egyszerű eszközökkel alkotni lehet, és a mai világba, akár egy nemez mobiltartó révén is bekerüljenek ezek a kézműves alkotások, mint hagyományunk, kultúránk jelképei, hogy színfoltjai lehessenek az életünknek – hangsúlyozta Sóti Éva.
    • A kézműves bemutatókon kívül a Csodaszarvas baranta-csoport is bemutatkozott, és különböző harcos foglalkozásokkal várta a gyerekeket.
    Mi már harmadszor vagyunk itt a Mesterségek napján. – mondta Varnyú Dániel, a baranta -csoport tagja. – A gyerekek nagyon élvezik a foglalkozásokat, íjaznak, szablyáznak, sosem unják meg, és mi is igyekeztünk minél izgalamasabbá tenni a mai napot számukra, megmutattuk nekik, hogyan kell botot forgatni, ostorozni és íjazni. Mivel itt vagyunk, mi is kipróbáltuk a fafaragást, sőt a kovácsmesterségbe is belekóstoltunk, és mi is nagyon élveztük.
    A  Mesterségek napja nyárzáró rendezvénye is a Tájháznak, októberben a gyermekhét alkalmával nyitva tart még, de télen aztán bezárja kapuit, külön kérésre azonban bármikor kinyitják, bármikor megtekinthető.