A SZAKSZERVEZET TEVÉKENYSÉGE
Lízing-munkások – hogyan működik a foglalkoztatási ügynökség? Ismeretes, hogy lízingre (tulajdonjog megszerzésére – bérletre szóló szerződésre) vásárolhatunk autót, gépeket, termelési eszközöket, még ingatlant is. Ám az, hogy emberek is vásárolhatók lízingre – olyan újdonság, amely Szerbiában már most jelen van. Egyelőre jogalap nélkül, de hamarosan, ahogyan hírlik, a munkáról szóló törvény módosításán keresztül törvényessé válik majd. Így hazánkban már több tucat olyan ügynökség működik, amely munkásokat bérel ki. Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Az ügynökség alkalmazza a munkásokat, akiket azután más munkaadókhoz küldenek dolgozni, de úgy, hogy ott, a munkaadónál e személyek nem lesznek munkaviszonyban. Ez azt jelenti, hogy a munkaadó nekik bármikor, bármilyen ok miatt felmondhat, mert elegendő csak az ügynökséggel kötött együttműködési szerződést felbontania, s ha már a munkájukra nincs szükség, nem köteles a munkásoknak végkielégítést fizetni, és kérdés az is, hogyan valósul meg az esetleges munkahelyi balesetért járó térítmény kifizetése, hiszen a dolgozó munkaadója maga az ügynökség. Ezenkívül a munkaadó, amelyhez a dolgozót küldték, nem köteles akkora fizetést adni neki, mint a saját munkásainak .... A szakszervezetek kiemelik, hogy az Európai Unióban, épp ezen okok miatt, az ilyen ügynökségek működését szigorúan és alaposan szabályozták. Így, páldául, korlátozták, hogy a dolgozók csak ideiglenesen bérelhetők ki, s nem állandóra, mint ahogyan az nálunk történik. Továbbá, a dolgozónak annyit kell fizetni, mintha a munkaadó saját munkása lenne. Horvátországban előírták, hogy az ügynökségen keresztül maximálisan egy évig lehet dolgozni, annyit bért kell fizetni, mintha a dolgozó közvetlenül a munkaadónál lenne munkaviszonyban, és pontosan rendezték az esetleges munkahelyi balesetért járó térítmény kifizetésének folyamatát. A szakszervezetek állhatatosan próbálnak rámutatni arra, hogy hazánkaban ezen ügynökségek az EU-s szabványok mellőzésével működnek, habár az irányelv az, hogy ráhangolódjunk az EU-s törvényekre. Ugyanakkor, a hatalom ezen ügynökségek működését legalizáni óhajtja a várható munkaügyi törvény módosításaival. Szerbia Önálló Szakszervezetei Szövetsége ezt biztosan nem fogja támogatni.
A mezőgazdaság szakszervezete
ellenzi a munkaügyi törvény módosításait. A mezőgazdaságban, az élelmiszer- és dohányiparban és vízgazdálkodásban dolgozók szerbiai Független Szakszervezete ellenzi a Munkaügyi törvény bejelentett módosításait, mivel így tovább veszélyeztetik a munkavállalók amúgy is nehéz helyzetét, és ezáltal rabszolgatarói kapcsolat jön létre a munkáltatók részéről a munkavállalók felé. Munkásainkat manapság mindenki az új Munkaügyi törvénnyel ijesztgeti. A Munkaügyi Minisztérium helyett, amely a szociális partnerekkel együtt a «munkás-alkotmányról» kellene hogy vitázzon, a kizárólag a munkaadók javára szóló módosításokat csak a hazai és külfoldi foglalkoztatók szervezetei harangozzták be, s most már, sajnos, a szerb gazdasági miniszter is. Igaz, a bejelentett Munkaügyi törvény módosításai a munkások azon jogait fogják nyírbálni, amelyeket a mostani, rossz törvény garantál, mivelhogy 2005-ben csak azért változtattak rajta, hogy a nemzetközi egyezményekkel összehangolják és időközben még az EU-s szabályokkal is egyztették. Tehát, most kérdés, kivel hangolunk össze, az amerikai gazdasági kamarával, a külföldi befektetőkkel, akiket hazánkban hatalmas térítményekkel és kiváltságokkal dédelgetnek, amíg a munkások fizetése ezekben a vállalatokban egyre csökken. Vagy talán eme alacsony jogszintet kell összehangolni a többi hazai cégekkel, és ezért szükséges a jelenlegi Munkaügyi törvényt módosítani? Ők mindannyian tudják, mit jelentenek a szakszervezetek a saját országukban, és miért jönnek épp Szerbiába, ahol a legolcsóbb a munkaerő, ahol az órabér 1 € , ahol nem tisztelik a törvényt és a munkavállalók jogait, és a bíróság munkaügyi perek akár 10 évig is elhúzódhatnak.
Valótlan az az állítás, hogy az előjelzett törvénymódosítások elősegítik majd a jobb foglalkoztatást és a külföldi befektetők idecsalogatását, és az sem igaz, hogy a munkavállalók, akik már így is úgy dolgoznak, mint a rabszolgák, gátolják ugyane-zeket a befektetőket abban, hogy ide jöjjenek és tőkéjüket hazánkba fektetéssék be. Bizo-nyos ál-ügynökségek, amelyeket a munkaadók fizetnek, szégyenletes közvélemény-kutatást folytatnak, miszerint mi munkakerülők vagyunk, ez pedig nem igaz, a mi embereink jó dolgozók, akiket méltóan meg kell fizetni az elvégzett munkájukért. E szakszervezet legmagasabb szerve jónéhány döntést hozott meg a Munkaügyi törvény mindenfajta módosítása ellen történő fellépés céljából, amelyek a munkavállalók érdekeivel ellentétesek és veszélyeztetik a létszükségletüket.
Belančić Miroslav