FIATALOK ÍRJÁK
A legszebb nyári élményem
A nyáron sok kalandban volt részem, de ez az esemény volt az egyik legérdekesebb.
Egész nyáron a barátnőkkel jártam a medencére fürdeni és úszóedzésekre. Minden edzéssel teli nyár végén egy nagy versenyt rendezünk, ahol mindenki megmutatja mire képes. Idén is a szokásos társaság jött össze, na és a sok néző. Megtelt az olimpiai medence körül minden hely. Még jó, hogy időben odaértünk, és jó helyet foglalhattunk el a napernyő alatt. Elkelt a hűvös, mert perzselt a Nap. Fél tízkor kezdődött a bemelegítés, és tízkor a verseny. Sok időbe telt mire sorra kerültünk. Izgatottan néztük végig az előttünk versenyzőket. Szurkoltunk a csapattársainknak. Eljött a mi pillanatunk, fel is sorakoztunk a névsorolvasáshoz. Végre eljött a várva várt pillanat, fent álltunk az ugrón és vártuk az indítást jelző dudaszót. Izgultam, a szívem a torkomban dobogott. Igyekeztem jól startolni. Érem várományosának nem tartottam magam, de igyekeztem a legjobb időmet úszni. Ez sikerült, és én elégedett voltam. A csapattársak is jól szerepeltek, érem is lett. A buli csak akkor kezdődött, mikor az edzőt ruhástól belelöktük a vízbe, és mi valahányan pólóstul utána ugrottunk. Mindenki jól mulatott. Amint megszáradtak a pólók, még időztünk egy kicsit, és hazafelé vettünk az irányt. Fáradtak voltunk, hosszú volt a nap, de igazán jól éreztük magunkat.
Nekem és szerintem még sok gyereknek ez volt az egyik kedvenc nyári élménye.
Bozsóki Boglárka 6.f.
Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Nyári élmények folytatása előadással
Monzák Péter (tanár, drámapedagógus, rendező) évek óta szervez színjátszótábort a tiszasasi (Magyarország) Pitypang házban. A noszai Hinga ME tagjai már több alkalommal részesei lehettek ennek a csodának. Mi adaiak első alkalommal tanulhattunk, gazdagodhatunk Péter bácsi által. Nemcsak a színjátszást tanultuk, hanem: énekeltünk, táncoltunk, mosogattunk, takarítottunk, kirándultunk, "locsolkodtunk", plakátot készítettünk, barátkoztunk, beszélgettünk, társasjátékoztunk, kártyáztunk. 10 nap alatt a kezdeti 9 meséből szavazás útján egyet dolgoztunk ki. Az Egy véka búza, egy véka rozs című mesét mutattuk be a gálaműsoron. A történetet, szereplőket, megoldásokat, mindig a gyerekek szavazták meg.
A sikeres bemutató után úgy döntöttünk, hogy ezt a kapcsolatot folytatni kell. A noszaiak színjátszótáboruk első napjára meghívták az adaiakat, és a falunak előadtuk a mesét. Az adai csapat pedig szeptemberben viszonozta a meghívást, és a diáktársak tekinthették meg a sikeres előadást. Ezúttal is köszönjük a lehetőséget Péter bácsinak, valamint a szülőknek és a vezetőségnek, akik felkarolták ezt a kapcsolatépítést!
Raffai Klára
Akinek nagyon megy a modellezés
Beszélgetés Retek Imrével, Szerbia második legjobb gépésztechnikus tanulójával
Retek Imre, az adai Műszaki Iskola negyedik osztályos gépésztechnikus tanulójaként az elmúlt tanévben eljutott a gépésztechnikus és számítógépes szerkesztő tanulók számára szervezett köztársasági versenyre, ahol szoros küzdelem után a második helyen végzett. Retek Imre júniusban mesélt a versenyről, a felkészülésről és a terveiről.
– Magyarkanizsán tartották meg a körzeti versenyt, amelyen harmadik lettem. – magyarázta Retek Imre.– Az országoson pedig lehet, hogy szerencsém is volt, mert elég nehéz volt a modellezés, ami 150 pontot ért. Nekem nagyon megy a modellezés, és gyorsan meg tudtam csinálni a feladatot, a többiek pedig eléggé elhúzták a dolgokat, és így nagy előnyt szereztem. Volt olyan, aki jobban tudta az elméletet, de én csak egy ponttal maradtam le tőle.
– Az adai iskolából kik jutottak még el Pirotba?
Adáról ment még Szollár Krisztofer, ő harmadikos volt, meg másodikosok is részt vettek, de nem sikerült nekik az elsők közé kerülni.
– Az előző évben is voltál már ezen a versenyen?
Igen, akkor Adán volt a körzeti. Akkor is benne voltam az első hatban, de csak négyen juthattak tovább, és így én kiestem.
– Úgy mentél el Pirotba, hogy biztos voltál magadban?
A modellezésből igen. Biztos voltam benne, hogy 150 pontból 140 pontot elérek, mert az tényleg nagyon megy. A körzetin talán kicsit nehezebb is volt kinézni, hogy hogyan állna a rajz 3D-ben, a köztársaságin viszont egyértelműbb volt, azonnal láttam, hogy hogy fog kinézni.
– És az elmélet?
Az jól kezdődött, volt néhány elsős anyagismereti kérdés , a metszet ábrázolás is ment, de a példáknál volt egy kis zavarodás, ezért csak huszonvalahány pontot szedtem össze az ötvenből.
– Számolni nem nagyon szeretsz?
Nem is az, hogy nem szeretek, hanem hogy a képleteket fejből kell tudni, és vannak értékek is, amiket oda se írnak, hanem nekem magamnak kell tudnom.
– A versenyre mennyit készültél?
Gyakorlatból nem olyan sokat, mert azt már tudtam, az elméletből készültem inkább.
– Milyen volt a verseny hangulata?
A diákokkal nem volt nagy beszélgetés, mert ők inkább szerbül tudnak, mi meg magyarul, de az mondjuk tetszett, hogy ott a suli mellett volt egy épület, ahol leülhettünk beszélgetni, meginni egy üdítőt.
– Volt valami hátrányotok abból, hogy ti magyarok vagytok?
Nem. A modellezésnél nem számít a nyelv, de az elmélet le volt fordítva magyarra.
– Hogyan fogadták a sikert otthon és az iskolában?
Majdnem egy hétig csak gratuláltak.
– Most végzős vagy. Merre tovább?
Szabadkára akarok főiskolába, termékfejlesztésre iratkozni. Érdekel a modellezés, és az iskola bemutatója is tetszett.
– Hol tudnád magad elképzelni az iskola után?
Kimennék Németországba.
Szenes Teréz IV-1
