Nyelvi figyelő
Ne szólj szám, nem fáj fejem

    Ez a közmondás jutott eszembe, amikor Péter Mihály budapesti egyetemi tanárnak 2012-ben megjelent könyvét olvastam. A könyv címe: A leplező nyelv, alcíme: Álcázás és ámítás a nyelv használatában. A könyvet a Tinta Könyvkiadó jelentette meg, Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban.
    Péter Mihály könyve ugyanis arról szól, amit a közmondás találóan megfogalmaz. A szerző abból az általánosan ismert tényből kiindulva, hogy „a nyelv gondolataink, értékítéleteink, érzelmeink, törekvéseink és környezetünkhöz fűződő kapcsolataink kifejezésének elsőrendű közege” megállapítja, hogy ennek „az egész életünket átfogó és átható nyelv működésének van egy nem elhanyagolható, úgyszólván fonák oldala, nevezetesen gondolataink, érzéseink, szándékaink különböző okok folytán vagy célok érdekében történő leplezése.”
    A szerző megemlíti, hogy külső és belső világunk leplezése több oldalról is megközelíthető, így pl. logikai, etikai, politikai szempontból is, de őt ebben a könyvében a jelenség nyelvi megnyilvánulásai foglalkoztatják.
    A könyv két részből áll. Az első részben elméletibb jellegű megközelítéssel találkozhatunk. A második rész a nyelvi álcázás és ámítás módjairól, illetve eszközeiről szól.

    Az első és a második részben is érdekes gondolatokat találhatunk. A szerző felhívja a figyelmünket arra, hogy a nyelv komoly hatalom és fegyver, és a verbális agresszió az ellenfél legyőzését, illetve enyhébb formájában meggyőzését szolgálja. Kitér arra is, hogy a hazugság alighanem egyidős magával a nyelvvel. „Hazugságot szülhet a konfliktusok elkerülésének, kapcsolataink megóvásának, énképünk kialakításának, illetve megőrzésének óhaja, személyes presztízsünk növelésének szándéka” –  olvashatjuk a könyvben.
    Lássunk néhány példát a nyelvi álcázás gazdag tárházából Péter Mihály könyve alapján. 
    A kiadvány első olvasatra a túlsúlyban levő orosz példaanyag és a hivatkozások alapján a több évtizeddel korábbi benyomását kelti, de modernebb példákat isszép számmal találunk. Ezekből válogattam egy csokorra valót.  Így pl. az eufemizmusok (szépítő kifejezések) köréből:
    – munkás: munkavállaló
    – elbocsátás: karcsúsítás
    – munkanélküliség: munkaerő-túlkínálat
    – munkanélküli: álláskereső
    – utcaseprő: köztisztasági alkalmazott
    Ezeket kendőző és presztízs-eufemizmusoknak nevezi a szerző.
    Szépítő megfogalmazás (grammatikai eufemizmus) lehet a személytelen szerkezet: az ügy nem nyert elintézést – azaz nem készült el valami. Szépítő megfogalmazással találkozhatunk a szlengben is: pl. kaszál – sok pénzt nyer, vagy fényez – felértékel jelentésben.
    Péter Mihály foglalkozik a propaganda, a bürokrácia, a reklám nyelvével, a közhelyekkel, a viccel, és az ezekben megjelenő nyelvi álcázás formáival. Érdekes gondolat, hogy a hazugság negatív formája a titkolózás, valamely tényállás ki nem mondása, és ez orvos – beteg relációjában a betegség súlyosságának feltárásával kapcsolatban örök kérdés.
    Utószó helyett c. befejező részében a szerző ajánlását olvashatjuk: „munkámat nem csak nyelvészek és nyelvet foglalkozásszerűen művelők (tanárok, pszichológusok, politológusok, az írott és elektronikus sajtó munkatársai) jóindulatú figyelmébe ajánlom, hanem szeretném mindazok érdeklődését felkelteni, akik biztosabban kívánnak eligazodni mind a közélet, mind a magánélet nyelvhasználatának labirintusában.”

Hódi Éva