A magyar kultúra napja alkalmából
ÉKESSÉGÜNK A KULTÚRÁNK !
Meghitt és kedves ünnepségen, irodalmi esten vettünk részt január 22-én az adai Szarvas Gábor Könyvtár olvasói-klubtermében, ahol egy csoport zentai író, költő, szerkesztő, zeneszerző részvételével tisztelegtünk a magyar kultúra napja előtt. A délvidéki magyarság kultúra napi központi ünnepségét 18-án, pénteken este tartották Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség rendezésében és ott az arra érdemesült személyeknek átadták a Magyar Életfa díjait, aranyplakettjét és plakettjeit, valamint a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2012 pályázat díjait is. Az ünnepségen a vajdasági magyar politikai-, közélet és művelődési élet számos képviselője és az anyaországi diplomácia, politikum és a Kárpát-medencei kulturális élet képviselői is megjelentek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Életfa díjban részesült dr. Hódi Sándor pszichológus, társadalomkutató, közíró Adáról, de ezen az ünnepségen a fellépők között tehetséges adai fiatalok is voltak. Raffai Ágnes színművésznő verseket és prózai szövegeket olvasott fel, Török Tilla Junior Prima díjas népdalénekes, valamint testvérei, Török Flóra és Török Ádám népzenei összeállítást adtak elő. A különleges hangulatú ünnepi műsorban Csizmadia Anna bácskertesi (kupuszinai) népdalénekes, a Fölszállott a páva egyéni szólóénekes kategóriájának győztese, valamint az óbecsei Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó néptáncospár, a szintén óbecsei Fokos zenekar, akik a Fölszállott a páva középdöntőjének részvevői voltak.
Jelenetek a magyar kultúra napjának adai megünnepléséről (Fotó Király)
Az adai ünnepséget Hódi Éva könyvtárigazgató nyitotta meg és ezt mondta:
- Ezen a napon, január 22-én szerte a világon, ahol magyarok élnek, Kölcsey Ferenc Himnusz c. versének születésnapját ünneplik, de ezt a napot választották a magyar kultúra napjának is.
Utána két gondolatot tárt elénk, amelyek a zentai ünnepségen mondott beszédekben hangzottak el. Ott Dudás Károly Isten éltesse magyar kultúránkat c. ünnepi beszédében ezt mondta: „A magyar kultúra az elmúlt ezer esztendőben irigylésre méltó helyet harcolt ki magának Európában. Olyan értékeket teremtett, amilyenekkel csak nagyon kevés nemzet dicsekedhet. És tette ezt a legsúlyosabb történelmi megpróbáltatások, vérveszteségek, szerte szabdalások közepette. És volt úgy, hogy nem is az ország központi részein, hanem a végeken, az elcsatolt területeken: Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján vagy éppen itt, a Délvidéken lombosodott igazán, teremtett maradandó, világra szóló értékeket.”
A másik gondolat az Életfa Díjjal kitüntetett Hódi Sándor beszédében hangzott el, melyben megköszönte a díjat. Emlékeztetett arra, hogy mindig azt mondják, hogy kis nép vagyunk és történelmileg megkésettek. A franciákat említve utalt arra, hogy a többi nép sem sokkal nagyobb, csak összemossák a különbségeket, illetve ahogy Hódi Sándor fogalmazott: „befogják a szájukat”. A megkésettség sem áll, mert mitől lennénk megkésve vagy lemaradva? Mi a magunk autentikus életét éljük, és ez kellene, hogy irányt adjon, ne a másokhoz igazodás és a kisebbrendűségi érzés.
Ezt követően az igazgatónő bemutatta az est vendégeit Zentáról: Beszédes Istvánt, Hugyik Richárdot, Sinkovits Pétert, Szögi Csabát és Verebes Ernőt, a zEtna Magazin szerzőit, illetve a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársait, akik a január 18-ai központi ünnepségen Szép Könyv díjban részesített Domi dalok c. hangoskönyvet mutatták be, illetve születőben lévő prózai és versesköteteikkel, műveikkel ismetettek meg bennünket.
Király János
Verebes Ernő, Zenta:
NÉMA DIADAL
(részletek)
Az agyat aggyal tanulmányozni, egy fokon túl belterjes, értelmetlen dolog. Az eszköz és a cél egybeér, így nem történhet meg az azonosulást megelőző, kötelező eltávolodás. Amikor túl sokat gondolkodunk, végül saját valótlanságunkra lelünk az ürességben, amit reménytelenségnek nevezünk. E helyzet megoldhatatlanságán viszont eszünkbe sem jut gondolkodni, csupán feketére gyászolódunk benne. A végső megoldás pedig értelemszerűen részmegoldásokra esik szét, melyek újrateremtik kérdéseiket.
Az utánozhatatlanul szépen éneklőknél azt érezzük, hogy valami örökké tartó gyönyörűség pillanatnyi, földi helytartói ők, míg a többiekben az embert csodáljuk, az előadót. Emiatt a vegytiszta szellemiség, amott a szellemiséget előhozó ösztönök képviselőit ismerjük fel. De még csak dalra sem kell fakadnunk ahhoz, hogy énekeljünk. Akik képesek valódi szárnyalásra, valódi énekesek által szólalhatnak meg, akkor is, ha szótlanul hallgatják dalaikat, magukévá téve e páratlan tehetségek ihletett pillanatait. Így részesei lehetnek egy észrevétlen vérátömlesztésnek, egy örök, némaságig röpítő zenei körforgásban.
