Tradíciója van a magáncégnek

    A magáncégekről,  kisiparosokról  szóló  sorozatom  ötödik részében  Csonka  Ferenc,   a  Tehnika   magáncég  igazgatója,  mindenese  volt  a  beszélgetőtársam.  A  cég  mint  kisipari  műhely  kezdett  el  dolgozni   még  1967-ben;  akkor  Feri  édesapja  nyitotta  meg  és  több  évig  ő  vezette.  Időközben  a  műhely  bővült,  a  termelési  folyamat  és  a  termékek  fajtája  úgyszintén,  így  1983-ban  a     jelenlegi  igazgató    társult  édesapjához  (a Potisjéből  jött  el).  Érdekes  megemlíteni  hogy  kezdetben  még  a  TAM  teherautókhoz  is  készített  Feri  édesapja  alkatrészeket. 
    – Tekintettel  arra,  hogy  kinőttük  a  Kosuth  Lajos  utcában  lévő  műhelyt,  1984-ben  átköltöztünk  a  jelenlegi  helyünkre,  a  Vuk  Karadzsity  utca  46-ba;  ez  a  telek   bizonyult  olcsónak  és  megfelelőnek  azokban  az  években,  így  itt  építettük  fel  a  szükséges  épületeket.     Főbb  termékeink:  kezdtük  a  zsírzó-szemek  gyártásával  a  nagyiparnak,  mivel  mi  automata  esztergapadokon  dolgoztunk  dolgozunk.  Abban  az  időben  az  egész  „jugoszláviai”  piacot  elláttuk  e  termékkel,  Boszniában  az  „Energoinvest”  cégnek  szintén  dolgoztunk  (rajtuk  keresztül termékként  kikerültek  Oroszországba,  Kanadába  is ).  A  szerbiai  piacra  azelőtt  se  ment  15%-nál  több  termék,  de  később  sem,  amikor  már  beszűkült  a  piac;   később   bővítettük    és  elkezdtük   a  rugógyártást  – ez  megint csak  olyan  termék,  amit  nagy  mennyiségben,  sorozatban (például  1000 darabot)  kifizetődő  csinálni,  a  100-as   mennyiség  nem  kifizetődő  (pedig ennyit  is  rendeltek  tőlünk).  Később  e  téren  is  beszűkült  a  piac,  akkor  próbáltunk  új  terméket  bevezetni: hat  csigasoros  emelő (hat  csigán  keresztül),  ez  az  ötlet  onnan  jött  hogy  annak  idején  az  Elektrovojvodina  hasonló  emelőkkel  húzta  fel  a  kábeleket  a  villanykarókra,  és  ők  is   rendeltek  tőlünk;  később  ez  iránt  is  jócskán  csökkent  az  érdeklődés,  az  emberek  megveszik   a  kínai  boltok  valamelyikében,  még  ha  az  nem  is  annyira  minőségi termék;  mi  nagyobb  sorozatok  gyártására  voltunk  beállítva,  így  miután  a  piac  beszűkült, egyes  termékeink  esetében (mint  pl.  a  rugók  esetében)  kénytelenek  voltunk  átállni  az  egyedi  gyártásra  is.   Aztán  az  idősebb  fiam  átment  Magyarországra,  és  ott  sikerült  neki  érvényesülnie,  míg  a  fiatalabb  fiam  itthon  maradt  és  velem,  illetőleg  nekem  dolgozik.  Ő   a  gépész  és  a sofőr,  mert  vettünk  egy  kamiont,  amivel  fuvarozunk.   Később  próbálkoztunk  még  egy  termékkel,  de  az  sem  ment  igazából.  A  termelő  munkahelyek  csökkennek,  a  nem  termelő  munkahelyek  viszont  növekednek.  Így  van  ez  a  műszaki  középiskolák  fémipari  szakával  is,  több  községben  van  ilyen  szak  (hogy  csak  egy  példát  említsek:  Magyarkanizsán  is  működik  olyan  szak,  mint  Adán).   Azután  itt  vannak  a  különböző  szabványok:  SAAP,  ISO…   -  ezek  elkészítéséért  is  az  intézmények  elkérnek  egy  csomó  pénzt.   Ugyanolyan   ez  mint  a  veszélyes  munkahelyek  felmérése  a  dolgozók  biztonságáról  és  egészségvédelméről  szóló  törvényben!  Tehát  az  adminisztráció  növekedése  és   ezáltal  a  (sok  esetben )  fölösleges  pénzkiadás  is  negatív  hatással  van  a  kisiparosokra,  így  a  Tehnikára  is!  Amíg  ezen   a  téren  nem  változtatnak  valamit  a  felsőbb  fórumok,  addig  nehezen  fogunk  fejlődni,  termelni,  a piacra  dolgozni  – mondta  Feri,  majd  arra  a  kérdésemre  hogy  milyen  gépeik  vannak,  illetőleg  hogy  kaptak  e  támogatást  a  községi  önkormányzattól,  a tartománytól,  a köztársaságtól,  így  folytatta: Mint  már  említettem automata  esztergapadjaink  vannak,  azután  marógépeink  és  néhány  kisebb szerszámgép  a  rugógyártáshoz. Az  Önkormányzattól  két  évvel  ezelőtt  kaptunk  segítséget,  azaz  pénzügyi  támogatást,  a  tartománytól  szintén,  majd  később  a  köztársasági  támogatás  is  megérkezett;  e  támogatásokat  kihasználva  vehettem  fel  a  fiamat  a  cégbe,  valamint  vettük  meg  a  kamiont.    Persze  jól  jött  e  támogatás,  de  ezen  a  téren  is  vannak  gondok.    Az  idén  lesz  e  pénzügyi  támogatás   azt  még  nem  tudjuk.  Sajnos  a  többféle  adó  és  más  kiadások  hátráltatják  a  kisiparosokat – mondta  az  igazgató.
    · Milyen  hatással  van  e  nehéz  gazdasági  helyzet  a  cégre?   Pozitívan  zárta  e  a  tavalyi  évet   a  Tehnika?
    - Mint  minden  kisiparos,  magáncég,  így  a   Tehnika   is  megérezte  a  nehéz  gazdasági  helyzetet,  nemcsak  a  piac  szűkült  be,  hanem    sok  az  ésszerűtlenség,  az  adminisztráció,  a  törvények  túl  komplikáltak.,  hadd  ne  soroljam  tovább.  Egyszóval, nehezen  érintette  e  céget  is  a  gazdaság  „összeomlása”,  ami  a  korábbi  években  történt,  de  sajnos  mind  a  mai  napig  nehezen  akar  talpra állni!   Nemcsak az a baj hogy  minket  (is)  sújtanak  a  különféle  adók  és  más  költségek,  kiadások,  hanem  a  nagyobb  vállalatok  zöme – elsősorban  itt  Adára  gondolok  – is  tönkrement  a  rossz  privatizáció  következményeképpen ,  mi  meg  nekik  is  dolgoztunk!
Nem úgy mondanám, hogy pozitívan zártuk a tavalyi évet, hanem inkább úgy fejezném ki: nem voltunk veszteségesek!
    Azonban szeretném még hozzátenni, hogy a gazdaság helyreállításához szükség van a törvények ésszerűsítésére, leegyszerűsítésére, arra, hogy a cégek (nagyok, kicsik és magánfirmák egyaránt) megtalálhassák a „kiskaput” a szabályzatok esetében.  Még egyet megjegyeznék: nehéz a tartozások behajtása és addig, míg ezen nem változik valami a törvényben, addig ez így is  marad –  fejezte  be  a  beszélgetést  Csonka  Ferenc,  a  „Tehnika”  magáncég  igazgatója!

Bálizs Géza