Lakossági fórumot tartott a VMSZ
NYÍLTAN MINDEN KÉRDÉSRŐL
Parlamenti képviselők szóltak a tagsághoz

• A Vajdasági Magyar Szövetség Ada községi szervezete az adai városháza nagytermében 2011. február 4-én – mintegy ötven érdeklődő részvétele mellett – jól sikerült és tartalmas lakossági fórumot tartott, amelyen dr. Varga László és Pásztor Bálint köztársasági képviselők kül- és belpolitikai kérdésekről szóltak Mire számíthat a vajdasági magyarság 2011-ben? címmel.

    A fórumot Gruber Ferenc, a Vajdasági Magyar Szövetség községi szervezetének elnöke nyitotta meg és felkérte a képviselőket, hogy tartsák meg beszámolójukat. Elsőnek dr. Varga László jelentkezett szólásra és főképp külpolitikai kérdésekről beszélt. Szólt arról, hogy hol tartunk az Európai uniós közeledésben, miért tartunk ott, ahol, és mi vár ránk ezen a téren 2011-ben?
    – Rossz helyen tartunk, – kezdte Varga László – mert összehasonlítva Szerbia integrációs folyamatát a szomszédos országokéval, az utolsó előtti helyen állunk. Csak Bosznia Hercegovina az egyetlen, aki mögöttünk van, és ő még a csatlakozási kérelmét se nyújtotta be. A csatlakozási folyamatból három mérföldkövet emelnék ki: az első a csatlakozási tárgyalások megkezdése, ami még nagyon-nagyon messze van. Egyedül Horvátország tart ott a szomszédaink közül, aki csatlakozási tárgyalásokat folytat, és nemsokára be is fogja fejezni. A második mérföldkő a tagjelöltségi státusz elnyerése. Macedónia és Montenegró szomszédaink közül már tagjelöltek, de még nem folytatnak csatlakozási tárgyalásokat. A harmadik mérföldkő a társulási megállapodás megkötése és annak hatályba lépése. Ebből a szempontból is az utolsó előtti helyen vagyunk, mert Albánia is előttünk jár, akinek társulási megállapodása már hatályba is lépett.
    A régióban Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina tehát két olyan ország, amelyeknél nincs társulási megállapodás, egyikük sem tagjelölt, így csatlakozási tárgyalásokat sem folytat. Bosznia és Hercegovina – mint mondtam – még a tagfelvételi kérelmét sem adta be. Miért van ez így? Belgrádi politikusaink azt mondják, az EU belefáradt a bővítésbe, rengeteg belső problémája van, amelyekkel folyamatosan küzd, és emiatt lassítja a bővítést („bővítési fáradtság”, mondják brüsszeli újságírók – a riporter megjegyzése).
    Erre Horvátország példája a legjobb cáfolat, mert hónapokon belül be fogja fejezni a csatlakozási tárgyalásokat és másfél éves ratifikációs (becikkelyezési) folyamat után az EU teljes jogú tagjává válik.
    – Igazából azért haladunk ilyen lassan – mondta Varga – mert lassan halad országunk átalakítása. A parlamentben és a kormányban folyó reformok borzasztóan lassan haladnak. Sokszor úgy hoz meg az ország egy-egy fontos döntést, hogy azt rosszul csinálja és utána újra vissza kell térni a kiinduló ponthoz. Ami pedig leginkább lassítja a folyamatot, az az, hogy amikor nehéz, kellemetlen, népszerűtlen döntést kell hozni, ezt csak akkor teszi meg, ha a külföldi nyomás már olyan erős, hogy egyszerűen nem lehet tovább odázni a döntést. Még a legfelelősebb vezetőkből is hiányzik az az elkötelezettség, hogy ezt a folyamatot minél előbb befejezzék. Motivációjuk csak az, hogy megőrizzék népszerűségüket a közvéleményben, nem pedig az, hogy ezt az országot egy európai országgá alakítsák.

Bakos Sándor az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról...

    Erre egyik kirívó példa az igazságügyi reform kérdése. Tavaly ilyenkor a parlamentben, és itt Adán is, szóltunk az igazságügyi reformról, úgy, hogy az nem előrelendíti, hanem akadályozni fogja uniós tagságunkat. Sajnos, nekünk lett igazunk, mert most van folyamatban ennek a teljes igazságügyi reformnak az újrakészítése. Tehát elmúlt másfél év, és ugyanoda jutottunk vissza, ahonnan elindultunk.
    – Egyéb hátráltató körülmények: a tavaly nyárig folytatott értelmetlen Koszovó-politika, a NATO-ellenesség, a hágai vádlottak körüli, évek óta tartó bizonytalanság, félrevezetés – mindez az integrációs folyamat lassulását eredményezi.

    Hogy ezek után mi várható?
    Az idei év választások előtti év, a látszatkeltés éve lesz, merthogy majd azt a látszatot akarják kelteni, hogy az ország közállapotai mindenféle szempontból jobbak, mint amilyennek látszanak. Az emberekben majd egy irreális optimizmus keletkezik. Ezt még fokozza, hogy a telefontársaság privatizálásából az ország nagy bevételhez jut, és az előbbi gyakorlattal megegyezően, az életszínvonal emelésére fordítják, de egy-másfél év múltán ismét oda fogunk jutni, ahol most vagyunk.
    A jóslatom: Szerbia decemberben az EU tagjelölt országává válik, de ez még attól függ, hogy az elkövetkező 7-8 hónapot mivel fogja eltölteni, hogy a még idevágó 9-10 fennálló kérdést megpróbálja-e megoldani.
Jelenleg az Unióban a soros magyar elnökség folyik, de sajnos, vajmi keveset tud tenni azért, hogy Szerbia integrációs folyamata beinduljon. Nem azért, mert nem szeretne segíteni, hanem azért, mert Szerbia nem teremti meg a lehetőséget, hogy Magyarország látványosan nagyobbakat tudjon neki segíteni.

    Utána még néhány fontos témakört érintett, majd Pásztor Bálint képviselőtársa vette át a szót és ő – többek között – a következőket mondta:
    – Hagyománnyá kezd válni, hogy az év elején eljövünk és elmondjuk, mit csináltunk tavaly, és mit szeretnénk elérni az idén. Tavaly január 29-én voltunk itt Adán, de az akkor felvetettekből még mindig sok kérdés időszerű, sőt sok még mindig megoldásra vár.
    Tavaly számunkra olyan fontos törvények születtek, amik az oktatáshoz kötődnek. Egy ilyen fontos jogszabály a kollégiumokról szóló törvény, ezen kívül a felsőoktatási törvény módosítása, hogy az Újvidéki Egyetem karain magyar nyelven is lehessen vizsgázni! De mégis vannak olyan karok és egyetemi vezetők, akik e törvénybe foglalt rendelkezések teljesítését megtagadják. A Magyar Nemzeti Tanáccsal karöltve, az elkövetkező hónapokban azon leszünk, hogy az Újvidéki Egyetem rektorával megvitassuk és elérjük, hogy minden egyes egyetemi karon tartsák tiszteletben ennek a törvénynek a rendelkezéseit.

... Kozma Róbert az egyházi javak visszaszármaztatásáról és a kettős állampolgárságról kérdezett

    Ez az eset is jó példa arra, hogy ez az ország mennyire centralizált, hogy mindent csak a belgrádi parlamentben lehet elérni. A most említett törvénymódosításokat a Magyar Nemzeti Tanács még 2004-ben javasolta, de a javaslatot egy szempillantás alatt lesöpörték az asztalról. Időközben eltelt hat év, a VMSZ újra parlamenti párt lett és ma sikerült törvénybe foglaltatni 2004-es javaslatunkat.
    – Az előző évben két alkalommal nyílt lehetőség – folytatta Pásztor –, hogy az 1944/45-ben a magyarok kárára elkövetett atrocitásokról is fel lehessen szólalni. Az egyik ilyen alkalom, amikor a Srebrenicában elkövetett gaztettek elitéléséről szóló parlamenti határozatról vitázott a Képviselőház, a másik alkalom pedig e parlamenti határozat párja volt, amelyben a 90-es évek során a szerbek és Szerbia más állampolgárai ellen elkövetett gaztettek elitéléséről vitáztak. Két alkalommal is elmondhattuk azt, hogy a történelem nem a 90-es években kezdődött, és itt az ideje annak, hogy az ország vezetői választ adjanak arra a kérdésre, hogy 1944/45-ben, és az azt követő években Vajdaság településeiről hova tűnt jónéhány tízezer ember?
    A VMSZ és a többi vajdasági magyar párt javaslatára létrejött az a történész vegyesbizottság, szerbiai és magyarországi történészekből, amelyik tudományos alapokon azt hivatott föltárni, hogy mi is történt a negyvenes években Vajdaság területén? A kutatás nyomán születendő tanulmány alapján a Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság Képviselőháza közös parlamenti határozatban rehabilitálná az áldozatokat, és a két ország gyakorlatilag bocsánatot kérne azok családjaitól és hozzátartozóitól, akiket a 40-es évek során kivégeztek, meghurcoltak, elkobozták vagyonukat.
    Ezzel kapcsolatban Belgrádban azt tapasztaltuk, hogy még az értelmiségi köröknek sincs halvány fogalmuk arról, hogy mi történt Vajdaságban 1944/45-ben. Higgyék el, ez így van.
    Pásztor Bálint ezután beszélt a körzethatárok módosításának lehetőségéről is. Elmondta, hogy a VMSZ ehhez minden lehetőséget megragad, és nem fogja annyiban hagyni, de nem igazán vannak szövetségeseik a kérdésben. A Demokrata Párt részéről sincs meg a politikai akarat, padig a szerb kormány akármelyik csütörtöki rendes ülésén tollvonással módosíthatná a közigazgatási határokról szóló kormányrendeletet. Nem igaz, hogy ehhez az alkotmányt, vagy törvényt kell változtatni. Mondhatni, nincs meg az akarat, hogy a Tiszát vigyék oda, ahol a valóságban folyik!
    – A VMSZ-nek sikerült kiharcolnia, hogy Zentának és Adának legyen saját rendszámtáblája – mondta tovább Pásztor. – Ezt mi ketten 2010. május 18-án hoztuk tető alá a belügyminiszternél. Azóta viszont minden magyar párt, önkormányzat a magáénak tünteti fel ezt a sikert. Lehet, hogy mások is írtak levelet, de lehet, hogy rossz miniszternek, akinek ez nem tartozik a hatáskörébe. Az a levél nem jutott el Milan Marković közigazgatási miniszterhez, meg a belügyminiszterhez sem. Amikor mi Ivica Dačić belügyminiszternek mondtuk, hogy kellene Adának és Zentának saját rendszámtábla, akkor úgy nézett ránk, hogy erről ő most hall először!
    – Akkor azt is megbeszéltük, hogy lehetőleg az SA legyen a jel, hogy a zentaiak és az adaiak is magukénak érezzék. Mi szerettük volna, hogy mindkét községnek legyen saját jelű rendszámtáblája, de ez nem volt lehetséges, mert ennek legkevesebb 25 000 lakos volt a feltétele, így akkor az SA táblát írták hozzá a többi hatvanvalahányhoz. Ezután még a belügyminisztériumi államtitkárral kellett több ízben egyeztetnünk és valamikor a tavalyi év végén megjelent a hivatalos közlönyben is ez a jogszabály-módosítás.
    A rendszámtábla kérdése kísértetiesen hasonlít az adai híd kérdéséhez is, amit most mindenki magáénak mond, pedig annak a történetét is a rendszámtáblák kialakulása szerint lehetne taglalni és bizonyítani.
    A további elhangzottakat teljes egészében mi most nem taglalhatjuk, viszont megemlíthető még, hogy frappáns kérdéseket is kaptak a képviselők Bakos Sándortól (vagyon-visszaszolgáltatás, rendszámtábla), dr. Hódi Sándortól (a decentralizáció kérdése Szerbiában) és Kozma Róbert atyától (az egyházi javak visszaszolgáltatása, lehet-e hátránya a kettős állampolgárságnak? A válasz határozott nem!).
    Végül Gruber Ferenc bejelentette, hogy hétfő, kedd és szerdai napokon 8-16 óráig a Lenin utcai (főutcai) Háló irodában egy hivatalnok fogja segíteni, útbaigazítani azokat, akik szeretnének magyar állampolgárságot szerezni. Megmutatja, hogyan kell helyesen kitölteni az űrlapokat, egyéb felvilágosításokat is ad, de a kérelmeket mindenkinek saját magának kell átadnia a Szabadkán a főkonzulátuson, vagy más erre kijelölt helyen.