Nyelvi figyelő
Az anyanyelvi világnapra

    Az anyanyelvi világnap az újabb keletű ünnepek, jeles napok közé tartozik. Az UNESCO 1999-ben nyilvánította február 21-ét az anyanyelvek világnapjává, és első ízben 2000-ben ünnepelték meg ezt a napot. Az eddigiek során környezetünkben csak nagyon szerényen vagy egyáltalán nem emlékeztek meg erről a napról. Az idén azonban méltó ünnepség keretében szeretnénk felhívni a figyelmet a jeles nap mondanivalójára: az anyanyelvek jelentőségére az emberi kultúra és civilizáció összességének szempontjából.
    Ismeretes, hogy a világon az emberek nagyon sok nyelven beszélnek. Egyes kutatók 6000, mások 7000 nyelvet említenek, és valamennyien hozzáteszik, hogy sajnálatos módon néhány emberöltőn belül várható, hogy e több ezer nyelv fele eltűnik. A világ nyelvei ugyanis nincsenek azonos helyzetben: vannak nagy nyelvek, amelyeket sok millió ember beszél, és vannak kis nyelvek, amelyeket csak néhány tíz ember ismer. S ha meghal az utolsó ember, aki egy adott nyelven beszél, akkor az ő halálával kipusztul a nyelve is. Arany János szép versében, az Ősszel c. Osszián-énekben az utolsó kelta énekes költői megidézésével az énekes nyelvének kipusztulását is siratja. A beszélők számán kívül a nyelvek helyzetét, jövőjét nagymértékben befolyásolják még más tényezők, többek között a nyelvek politikai, jogi helyzete. Viszonylag kis nyelv is lehet jelentős, ha státusát tekintve szóban és írásban, az élet bármely területén használható, és nemcsak egy behatárolt, szűk területen, pl. kizárólag csak a legszűkebb családi viszonylatban működik.
Az anyanyelvi világnap alkalmat ad arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy milyen fontos szerepet játszik az anyanyelv az emberek életében. Az anyanyelv fogalmi rendszerében értelmezzük a világot, és ahány anyanyelv van, annyi sajátos fogalmi rendszer jön létre. Minden anyanyelv tökéletesen, a maga sajátos módján leképezi a világot, s így minden anyanyelv azonos értékű, és nemcsak a beszélőközönség számára, de az emberiség egészének szempontjából is. A nyelvi sokféleség „a bábeli zűrzavar” ebben a vonatkozásban nem az összemberi kommunikációt zavaró tényező, hanem az emberi kultúra és civilizáció számára pótolhatatlan érték.
    A Szarvas Napokon már korábban is felmerült, hogy mint ahogy a kultúra és civilizáció kiemelkedő tárgyi emlékeit a világörökség részének nyilvánítják, így kellene tenni az anyanyelvekkel is, mint a kultúra és civilizáció szellemi értékeinek hordozójával. Az anyanyelvek, melyek a maguk fogalmi struktúrájában egyedi módon ragadják meg a valóságot, évezredes tudást, ismeretet közvetítenek, a szellemi világörökség részét képezik. Minden nyelv kipusztulásával egy lehetséges világlátás tűnik el, szegényítve ezzel egyetemes civilizációnkat. Ennek a gondolatnak a jegyében a veszélyeztetett nyelvek óvása és fejlesztése, akárcsak az anyanyelvek sokféleségének megőrzése az emberi kultúra szempontjából felbecsülhetetlenül fontos feladat.

Hódi Éva