Újabb generáció búcsúzott a középiskolában

• Ballagás. Úgy érzem, hogy az idők múlásával semmi sem változott. Ötven vagy akár száz évvel ezelőtt is ugyanúgy érezték és élték át a ballagó diákok, az iskolában töltött utolsó perceket, mint a mai generáció. Akkor mi is szívszorongva léptünk ki az iskola kapuján a nagybetűs életbe, érezvén azt, hogy van bennünk annyi tudás, becsvágy, álom, elképzelés, hogy képesek leszünk azokat önállóan is megoldani. A mai ballagókat figyelve, akikben látszott a felnőtté válás, a tettrekészség, álmaik megvalósításának eltökélt szándéka, szinte közöttük éreztem magam. Mert ez a mai generáció a megváltozott körülmények ellenére is feltalálja magát, megállja helyét ebben a komplikált, összetett világban. Ebben nem lehet és nem szabad kételkedni, hisz jobban értik és érzik a ma követelményeit, jövőjüket pedig ezek tudatában alapozzák meg.

A kitüntetett diákok tanáraikkal

    Az adai Műszaki Iskola 114 búcsúzó diákja örökre emlékezetébe véste május 29-ét, amikor még utoljára voltak együtt, mint az előző három-négy év minden napján. Ekkor találkoztak utoljára egymással, a tanáraikkal, az iskolával. A ballagás ünnep egy diák számára és ezt az ünnepet maradandó élményként viszik magukkal az életbe. Az utolsó közös óra csak róluk, csak nekik szólt.
     A zsúfolásig megtelt sportcsarnokban, ahol a szülők, nagyszülők, barátok, ismerősök, meghívott vendégek voltak jelen, egy nagyon frappáns, sikeres, rövid, de annál élvezetesebb ünnepi műsorral kedveskedtek a ballagóknak. A műsor nagy részét maguk az iskolások adták, hisz a tanulás mellet sokan más, iskolán kívüli tevékenységgel is sikerrel foglalkoznak (tánc, zene, ének, paródia stb.).
    Az ünnepi program után Világos Tibor, Ada község alpolgármestere könyvjutalmat adott át a kitűnő tanulóknak, és rövid köszöntőt is mondott. A 6 végzős osztályból (4 osztály négy éves, kettő három éves) összesen 15 tanuló ért el kitűnő tanulmányi eredményt. Osztályok szerint ez így oszlik meg:
    – IV/1 – gépésztechnikus, számítógépes szerkesztő: Csuvik Gábor, Mátyás Márió, Túrú Attila 
     – IV/3 - számítógép és elektrotechnikus szak: Török Károly, Koncsek Almási Tiffany, Csízik István, Kozma Zoltán
    – IV/4 – számítógép és elektrotechnikus szak (szerb tagozat): Ivanov Ivan, Konjević Ivan, Marić Jovan
    – III/5 – fémmarós számjegyvezérlésű gépeken: Rohacsek Patrik, Kovács Zsolt, Zsunyi Szabolcs
    – III/6 – villamos gép- és készülékszerelők: Világos Zsolt, Miksity Balázs
    A kitűnő tanulók mellett még 17 tanuló részesült elismerő oklevélben, a sportban és a különféle versenyeken (magyar nyelv és irodalom, matematika, szaktantárgy) elért kiváló eredményekért. Itt kell kiemelni, hogy az évfolyam elsője (generáció első) az adai Csuvik Gábor, a IV/1 osztály tanulója lett, aki a négy év alatt egy tantárgyból sem kapott a kitűnő osztályzattól alacsonyabb jegyet.

Horvát Zoltán makói és Pap András hódmezővásárhelyi igazgató
a ballagási ünnepségen

    A középiskolások ballagását megtisztelte jelenlétével Tóth Tamás parlamenti képviselő, Csonka Áron az adai Képviselő testület elnöke, nem utolsó sorban a magyarországi testvériskolák képviselői: Horvát Zoltán, a Makói Oktatási Központ igazgatója, aki a generáció elsőnek, Csuvik Gábornak adott át alkalmi ajándékot, valamint Pap András a hódmezővásárhelyi Kalmár Zsigmond Tanintézmény igazgatója. Ő az évfolyam második legjobbjának, Török Károlynak adott át ajándékot.
    Természetes, hogy az iskolától és egymástól való búcsúzás nem itt a sportcsarnokban fejeződött be. A ballagó diákok tanáraikkal, osztályfőnökeikkel együtt a hotelban egy kellemes társalgás közepette, most már felnőttként mondtak végleges búcsút az iskolának, de nem egymásnak.

    Úgy érzem, írásom nem lenne teljes, ha nem szólaltatnám meg Csuvik Gábort, a generáció legjobbját. Ezért már a ballagást követő második napon felkerestem Gabit, aki készségesen állt rendelkezésemre így sikerült elbeszélgetnem vele.

Csuvik Gábor

    Most búcsúztál el a középiskolától, generáció-első lettél, milyen érzés volt tudni mindezt?
    – Fantasztikus érzés volt, mi tagadás. Elmondhatom, hogy mindig szerettem a kihívásokat, szerettem az új ismeretséget, ha valami újat tanulhattam. Az, hogy ilyen szintre el tudtam jutni, annak is köszönhető, hogy tanulmányi eredményem mellett rengeteg versenyen vettem részt. Annak idején megfogadtam magamnak, hogy nem fogok kihagyni egyetlen lehetőséget sem, ami a tanulásom, a tudásom javára megy. Mindent összevetve, sikerült olyan eredményt elérnem, hogy úgy ítéljék meg, hogy elegendő arra, hogy generáció-elsőnek ítéljenek.
    Ami a versenyeket illeti, elmondhatom, hogy több országos versenyen vettem részt magyar nyelvből (itt az első három legjobb között voltam), szakmai téren is eljutottam az országos versenyre és bejutottam az ország legjobb 40 tanulója közé, de a matematikai versenyeken  is megálltam a helyem: harmadik helyezéseket értem el.
    Milyen szakot fejeztél be?
    – A számítógépes szerkesztői szakot, ami a gépészetnek amolyan modern formája. A kézi rajzolást a számítógép végzi, természetesen irányításunk alatt. A tanulmányi átlagom szerencsére minden évben elérte a 5,00-öt, tehát a legjobbat nyújtottam a tanulás terén is, így nem volt kétséges az elért eredményem.
    Mi a terved, hová készülsz?
    – Az természetes, hogy tovább fogok tanulni és olyannal foglalkozni ami régi vágyam és álmom volt. A képzőművészet és a grafika az, ami leginkább vonz, így most azon fáradozok, hogy bekerülhessek az egyetemre, és azzal foglalkozzam, amit valóban szeretek.
    Ezek szerint váltasz?
    – Igen, váltok, gépészetről képzőművészetre, de nem én vagyok az első, aki ebből az iskolából kikerülve neves színész, irodalomtanár, esetleg zenész lett. Különben Szegeden  szeretnék beiratkozni a Juhász Gyula Pedagógusképző Főiskola képzőművészeti szakára.
    Milyen volt a te szemszögedből ez a generáció, amelyik most búcsúzott?
    – Újra azt mondhatom, hogy fantasztikusan jó generáció volt, ami abból is látszik, hogy még az utolsó órákban is, a ballagási bulin nagyon együtt voltunk. De ugyanez jellemző arra az elmúlt négy évre is, amikor az iskolapadban ültünk. Mögöttem ezzel a négy évvel, meggyőződésem, hogy ezt az időt jobban eltölteni nem tudtam volna. Jó volt, szép volt – fejezte be Gábor a beszélgetést.

    A beszélgetés óta már megtörtént az érettségi vizsga is, ahol Gábor ugyancsak kitűnő eredményt ért el, így megkapta a tanulmányi eredmény legrangosabb kitüntetését, a VUK-DIPLOMÁT. Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy a közeljövőben egy fogadáson is részt vesz Beli Dvorban, Belgrádban, ahol a Karđorđe hercegi házaspár vendége lesz.

„Ballag már a vén diák, tovább, tovább…”