“Rá kell jönni arra, hogy mi is a svindli"
Beszélgetés az adai Műszaki Iskola legjobb gépésztanulóival

• A problémamegoldó képesség és a kitűnő kommunikációs készség a jó gépész legfontosabb ismérve, vallja Csuvik Gábor és Túrú Attila, az adai Műszaki Iskola két végzős tanulója, akik a regionális gépészeti versenyen méltóképpen képviselték iskolájukat, mindketten a hat továbbjutó közé kerültek.

    – A versenynek volt elméleti és gyakorlati része. – magyarázta Csuvik Gábor az iskola adai diákja. – Az elméleti részben szinte minden fontos szaktantárgyunkból van egy kicsi. Erre igazán nehéz felkészülni, és még inkább nehéz megjósolni, hogy milyen típusú kérdések is lesznek a megmérettetésen. A gyakorlati résznél pedig kapunk egy szerkezetet, az idei versenyen ez egy paradicsom-passzírozó volt. Ezt kellett minden elemével lemodellezni adott időn belül. Olyan rajzokat kellett készíteni, amelyek alapján le is lehet gyártani a szerkezetet. De például gyakorlásnál anemométert és hasonlókat is készítettünk.
    Az iskola válogatja meg, hogy milyen szoftverrel, milyen számítógépes segítséggel készül maga a program, azaz maga a modell, és később a rajz.
    A gyakorlati részre három órát kapnak a versenyzők, az elméleti pedig egyórás időtartamú. Az elméleti résznél képleteket kell tudni, számításokat is végzünk, illetve az elmélet szárazabb részét, a szabványokat és szabványrendszereket is ismerni kell hozzá, valamint tudni kell az adott elemek funkcióját, működését, de az erőszámítások is fontosak a példáknál ahhoz, hogy az adott terheléseket is ki tudjuk számítani.
    – Napi  9-10 órát is készültünk a versenyre – tette hozzá a zentai Túrú Attila. – Most kicsit lazábbra vettük a dolgot, mert iskolába is kellett járni. Az érettségire is készültünk. Sőt, még be is kellett pótolni a felkészülés miatt elmulasztott órák anyagát. De az miatt, hogy már kvalifikáltuk magunkat a köztársasági versenyre nem  volt szükséges érettségi munkát készítenünk.
    A versenyszervezésben Pancsován hiba nem volt,  a versenyzőket reggelivel fogadták  és ebédet is kaptunk. Tizenhárom iskola huszonhat versenyzője vett részt a megmérettetésen. Megérkezést követően ki lehetett próbálni a szoftvereket, hogy megfelelő-e hozzá a gép, ezt követte a gyakorlati megmérettetés, ebéd után az elméleti rész, és délután pedig már az eredményt is megtudtuk.
    Sokat készültetek. Hogyan lehet készülni egy ilyen versenyre?
    – Sokat jelent, hogy az év folyamán hogyan tanulunk az iskolában, tehát, azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy mi mindketten jó alappal indultunk, hiszen sikeresen továbbjutottunk, de persze, külön a versenyre is készültünk – mondta Gábor. – Talán két hét volt az, amit tanulással és felkészüléssel töltöttünk. Felváltva zajlott a gyakorlati és az elméleti felkészítés. Az iskolában tanárok foglalkoztak velünk, és otthonra is kaptunk feladatokat. Ebben az időszakban volt olyan napunk az iskolában, ami alól felmentést kaptunk a készülés miatt.
    – Reménykedtünk a legjobbakban, gyakoroltunk. – folytatta Attila. – Szerettük volna megmutatni, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint az előző generáció.
    A verseny után, így utólag  van-e olyan dolog, amit másképp csináltatok volna?
    – Leginkább itt is arról van szó, hogy problémákat kell megoldani. – kezdte Gábor. –  Egy összetettebb elem lemodellezéséhez, rá kell jönni arra, hogy mi is  a svindli , mi is abban az átverés, miért is tűnik nehéznek és szinte kinézhetetlennek az adott rajz alapján. És amikor ez megvan, akkor onnantól már maga a modellezés gyors, hiszen már évek óta ezzel foglalkozunk.  Volt olyan, hogy rossz úton indultam el és csak sokadszorra sikerült elérni a kívánt eredményt.
    A versenyen szerzett tapasztalatok alapján az adai iskola szerintetek  milyen helyen áll a műszaki iskolák között?
    – Ha azt vesszük, hogy elég reprezentatívan képviselték a gépészetet, nagy eredmény, hogy az első hatban mindkét adai tanuló benne volt. Azt hiszem, hogy ez alapján egyértelműen állíthatjuk, hogy szakmailag egy jó iskoláról beszélhetünk – mondta Gábor.
    A gépészet csak iskolai tantárgy vagy otthon, szabadidőtökben is szívesen foglalkoztok vele?
    – A középiskola első éveiben sokat foglalkoztam vele akár hobbiszinten is, majd  később kereseti lehetőséget is jelentett. Van időszak, amikor többet foglalkozom vele, jobban elmerülök egy-egy témában, máskor viszont elhanyagolom, és más műszaki területtel foglalkozom – válaszolt Attila.
    – A versenyre való többheti felkészülés során felfigyeltünk rá, hogy az élet több területén észrevettük a gépészetet, akár akkor is, amikor egy fűtőtest mellett álltunk a folyosón. Érdekes volt ezt megélni, nem is gondoltuk, hogy valaha lesz ilyen. A versenyen olyan közegbe kerültünk, ahol mindenkinek hasonló az érdeklődési köre. Tudtunk beszélgetni, és szinte csak erről tudtunk beszélgetni, volt olyan is, hogy izgalmas viták kerekedtek és a hétköznapi témák is gépészeti megvilágítást kaptak –  tette hozzá Gábor.
    A gépészet a cél vagy csak egy állomás számotokra?
    – Mindenféleképpen gépészettel szeretnék foglalkozni a jövőben is –jelentette ki határozottan Attila. – Itthon elsősorban Szabadkán gondolkodom, de Magyarországon, Pesten és Győrben is van lehetőség a gépészei tanulmányok folytatására.
    – Én még gondolkodom ezen – mondta Gábor. – Még a választás előtt állok, de azt hiszem, hogy inkább folytatnám egy gyermeki álmommal. Régóta szeretnék ilyesmivel foglalkozni és már régóta nem került rá sor, szeretnék képzőművészetet, grafikát tanulni. Persze úgy, hogy kicsit alkalmaznám ezt a már megszerzett tudást. Szeretném a számítógépes ismeretek felhasználását  összekötni a képzőművészettel, tehát plakátterv és hasonló az, amit ideálisan el tudok képzelni magamnak. Majd meglátom, hogy mennyi valósul meg ebből. Amikor középiskolát választottam, ilyesmivel csak Újvidéken tudtam volna  foglalkozhattam volna szerb nyelven, amitől akkor egy kicsit tartottam,  akkor a gépészet mellett döntöttem, ez is érdekel, ezzel is szívesen foglalkoznék.
    A gépészet nyújt-e olyan alapot, amit aztán a képzőművészeti tanulmányok során fel tudsz használni?
    - Ma már elmondható, hogy az ember semmit sem kezdhet magával az angol nyelv illetőleg a számítógép-ismeret nélkül. Láthatjuk, hogy minden pályázat kéri, szinte követeli, hogy az illető beszéljen angolul és legalább a alapszinten értsen a számítógéphez. Ilyen összefüggésben igenis nagy alapot kaptam, hiszen az angol nyelv is fontos a gépészetben, hiszen egy elég modern tudományágról beszélünk. – magyarázta az adai diák.
    Ti már jócskán belekóstoltatok abba, hogy mi a gépészek feladata. Hogyan lehetne összefoglalni, melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel rendelkezni kell ahhoz, hogy valaki szakembernek mondhassa magát?
    – Egy kicsit mindenben otthon kell lennie. Elsőként a remek problémamegoldó képesség az, ami nélkülözhetetlen. A gépész dolga leginkább abból áll, hogy problémákat próbál megoldani, legyen az egy adott munkadarab legyártásához szükséges technológia megszervezése vagy bármi egyéb, minden helyzetben fel kell találnia magát. Azután pedig fontos a kommunikációs képesség is, az anyagbeszerzésnél, és természetesen emberekkel kell kapcsolatban állnia napi szinten. – válaszolt Gábor.

Józó Mónika