118 Zöld levél
A biodiverzitás

      Az ENSZ idén januárban indította útjára a Biodiverzitás Nemzetközi Évét, ezzel figyelmeztetve arra, hogy a fajok most is zajló elvesztése az emberek jólétét is veszélyezteti az egész világon. A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség, szerbül biološka raznolikost az élőlények minden öröklött változatosságát jelenti, „az ökoszisztémák közti különbségektől az őket alkotó fajokon át az egyes fajokon belüli genetikai variációkészletig. Nemcsak a Föld fajainak sokféleségét, hanem a fajon belüli variabilitást és az élőlényegyüttesek változatosságát is értjük alatta. A biológiai sokféleséggel az ökológia tudománya foglalkozik” (idézet az internetről).
    Nyolc évvel ezelőtt a kormányok ígéretet tettek arra, hogy 2010-re csökkentik a biodiverzitás elvesztésének ütemét, ám egyértelmű, hogy az ígéreteket nem lehet tartani. Ennek fő oka a városok, a mezőgazdaság és az infrastruktúra terjeszkedése.  
    Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon és Angela Merkel német kancellár is felszólalt a hivatalos, berlini évindításon. Ban szólt arról, hogy az emberi terjeszkedés körülbelül ezerszer gyorsabban irtja a fajokat a „természetes” ütemnél. Azzal is érvelt, hogy a biodiverzitás védelmének kudarca „felhívás kellene legyen”, mely az erdőségek, vízterületek, korallzátonyok, és egyéb ökoszisztémák védelmének hatékony módjaihoz vezet.
    Az ENSZ figyelmeztet, hogy az olyan természetes rendszerek, mint az erdők, és a lápok eltűnésével az emberiség olyan szolgáltatásokat veszít el, melyek jelenleg ingyen vannak, mint a levegő és víz tisztítása, a szélsőséges időjárási eseményektől történő védelem, az épíkezéshez, valamint tüzeléshez szükséges anyagok nyújtása. A fajok elvesztésének üteme miatt néhány biológus meg egyenesen azt állítja, hogy a Föld hatodik kihalási eseményének közepén járunk(az előző ötöt olyan természetes események idézték elő, mint az aszteroida-becsapódások).
    Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye – Convention on Biological Diversity, Egyezmény a biológiai változatosság megóvásáról – 1992-ben jött létre a riói Föld-csúcstalálkozón, a klímaváltozási egyezménnyel együtt. Kulcsfontosságú globális ígéretei 2002-ben, a johannesburgi csúcstalálkozón születtek meg, amikor a kormányok egyetértettek abban, hogy 2010-re „jelentős csökkenést” érnek el a biológiai diverzitás ütemét illetően.  A természetvédelmi szervezetek elismerték, hogy bizonyos regionális sikerek ellenére, a kitűzött célt nem fogjuk tudni elérni. Egyes elemzések azt sugallják, hogy a természet elvesztésének üteme inkább nő, mint csökken.  

Az Újvidéki Természettudományi Múzeum kiállítása a témáról

    Ötven faj pusztul ki naponta, míg egy új faj születése 1000 években mérhető. A Föld megállíthatatlanul halad egyensúlyának elvesztése felé, hiszen az állat- és növényfajok bármennyire legyenek is alkalmazkodóak, képtelenek felvenni az őket és élőhelyüket érő változások ütemét. Miközben az ember azt hiszi, hogy épp utódairól gondoskodik, megeszi, elszívja, elkocsizza és elgyártja a jövőjét. Szinte egy szempillantásnyi idő elég ahhoz, hogy egy, az évszázadok során kifejlődött állatfaj végérvényesen eltűnjön a Föld színéről.
    Így volt ez például azzal a madárfajjal is, amelyik egy óceán kis szigetén telepedett meg, táplálékot is szerzett magának, és egyben zsákmányállat is volt, majd egy hajóról lemerészkedő macska az utolsó egyedig kipusztította. Nagy dolog – gondolhatnánk, van még ezerféle madárfaj, de sajnos a dolog nem ennyire egyszerű.
    A világon jelenleg nagyjából 1,6 millió tudományosan feljegyzett állat- és növényfaj él, a kutatók szerint az összes faj száma körülbelül 4,5-5 millió lehet. Becslések szerint ebből naponta 50 hal ki végérvényesen, míg az új fajok születése – mint mondtuk – ezer, tízezer évben mérhető, vagyis sokkal hosszabb folyamat.
    Tarthatjuk magunkat a legintelligensebb lényeknek a Föld nevű bolygón, de nincsen jogunk kipusztítani senkit, semmit. Ráadásul a saját fajunk fennmaradását veszélyeztetjük.

Király János