Világos István – vállalkozó, tiszteletbeli konzul – Ausztrália
A magyarság jó hírnevének lovagja

• Világos István a délvidéki, Tisza menti, tizenegyezres lélekszámú, zömmel magyarlakta Moholon született 1933. Augusztus 7-én. Szülei földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Ausztráliába 1969-ben érkezett családjával, Melbourne-ben élnek. A sikeres vállalkozói tevékenysége mellett 2004-től István látja el a tiszteletbeli konzuli teendőket.
  

    Világos István elemi iskolai tanulmányait magyar nyelven végezte a szülőfalujában, majd Szabadkára került építőipari középiskolába, ahol magyarul indult a tanítás, de végül már szerbhorvát nyelven érettségiztek. Ezt követően felsőfokú végzettséget szerzett a Gazdasági Kereskedelmi Főiskolán, s ennek köszönhette pályafutása további alakulását.
    Ezek után két évig a Szerémségben dolgozott, majd onnan katonai szolgálatra Boszniába került. A leszerelés után Moholon, a közigazgatásban, építészeti felügyelőként vállalt munkát, majd a helyi építővállalat igazgatója lett.
    – 1956-ban feleségül vettem Kocsis Esztert, aki szintén moholi születésű szabadkai diák volt, vegyészetet végzett, de itt csak a közigazgatásban tudott elhelyezkedni. 1960-ban egy pályázat révén a szerémségi Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) székelő gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat műszaki igazgatója lettem. A vállalat a volt Jugoszlávia egyik legjelentősebb közellátási intézményének számított. Több siló, gabonatároló, malom, pékség és kenyérgyár építését szerveztem meg a Szerémségben. Ebben az időszakban részt vettem az országos élelmezési tanács munkájában is. A hatvanas évek közepén felgyorsultak a belső ellentétek. A nemzeti kisebbségek elleni durva fellépések mindennapossá váltak. Úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a Szerémséget.
    A Világos család Szabadkára költözött, de ott sem sokáig maradtak…
    – Az 1968-as csehszlovákiai események folytán Jugoszláviában általános mozgósítást rendeltek el, félve egy orosz-magyar támadástól – emlékszik. – Fegyvertelen magyar tartalékosokból álló élőfallal torlaszolták el a határt. Ez adta a végső lökést a szülőföld elhagyására. Rövidesen megkapták a kivándorlási engedélyt az ausztrál hatóságoktól.
    Világos István és családja 1969. június 4-én érkezett Melbourne-be. A férfi eleinte fizikai munkát végzett egy nyersbőrrel foglalkozó cégnél.
    – A sógorom közvetítésével egy bőrsózó- és tartósító üzembe kerültem – folytatja. – A bőrkezelés nehéz fizikai munka, de az elavult munkamódszer és a rossz szervezés még nehezebbé tette. Egyik napon a tulajdonosnak – aki jól beszélt magyarul – elmondtam a jobb munkaszervezéssel kapcsolatos észrevételeimet. A tulajdonos ekkor felkért, hogy dolgozzak ki tervet a termelékenység javítására. Ettől kezdve már csak a szervezéssel foglalkoztam.
Így indult el az ausztrál bőripar folyamatos fejlődése, korszerűsödése, a minőség világpiacon is elismert javulása.
    Amint Világos István egy-egy újítást, szervezési vagy technológiai változást bevezetett, azt rövid időn belül a többi üzem is átvette, előbb Melbourne-ben, majd az egész országban. Munkája során együttműködött a CSIRO kutatóintézettel, így az elért eredményei nemcsak szakmai, de tudományos elismerést is nyertek.
    – Elhatároztam, hogy végleg a bőrüzletben maradok – folytatja. – Új céget alapítottam egy német és egy zsidó társsal. Jól működött a vállalkozás. Német társam egy szívroham után kilépett, majd 1983-ban zsidó társam is felajánlotta részvényét, így lettem önálló vállalkozó.
    A feleségem a munkatársam is lett. Ipari vegyészetet végzett, részt vett a technológiai újításaimban és azok bevezetésében. A vállalkozás titkárságát is ő vezette.
    Világos István 1986-ban új gyárat épített, alkalmazva mindazt a technikát, amelyek életképességüket éveken keresztül bizonyították, hozzáadva új találmányait, módosításait, ügyelve arra, hogy mindig egy lépéssel a többiek előtt haladjon a szakmában. Mint említi, sokat áldozott az újításra, a korszerűsítésre. Több mint tízévi sikeres munka után, családi utánpótlás hiányában eladta a céget. A gyárat bérlik a vevők, és Világos úr a szakmai tanácsadójuk lett.
    Világos István és Eszter mindkét gyermeke egyetemet végzett: Zoltán (1956) és felesége, Beverley egyaránt orvos, három tizenéves gyerekük van, Krisztina, Sándor és Viktória; Edith (1960) és férje Richard közgazdászok, két gyermekük van,Ádám és Mónika. Mind a gyerekek, mind az unokák kiválóan sportolnak.
    A családban nagy gondot fordítanak arra, hogy az unokák megismerjék a magyar nyelvet és kultúrát.
    – Az utóbbi években összehasonlítható nyelvészettel is foglalkoztam – említi. – Az angol és a szláv nyelvek többségének ismerete, az antik könyvek hozzáférhetősége, a szótárak, a számítógépes tájékozódási lehetőség, a segítőkész emberek sokasága felbecsülhetetlen lehetőség a magyar nyelvfaóriás letisztításában. Én a gyökerek sejtelmes világához vezető utat keresem.
    Világos István anyagi támogatással segít számos Victoriában működő magyar intézményt, szervezetet, az egyházakat, klubot és sportegyesületet, ahol a magyar identitás, kultúra ápolása és népünk jó hírnevének emelése a cél. 2004 augusztusától ő látja el a konzuli teendőket is Melbourne-ben.
Így vall erről a megbízatásáról:
    – Fizetés nincs, minden költséget magamra vállaltam, így az irodai helyiség biztosítását, az adminisztráció ellátását, a sokoldalú anyagiakat és időt igénylő tisztségi megjelenéseket. Ausztrál szempontból hálás vagyok ennek az országnak az adott lehetőségekért. Magyar szempontból? Magyar vagyok, büszke vagyok hazámra, történelmünkre, szeretem különlegesen egyedülálló nyelvünket, szeretem és értékelem a magyar embert minden jó tulajdonságával és hibáival együtt. Tiszteletbeli konzulként igyekszem segíteni az itt élő vagy ide látogató magyarokat, és szolgálni Magyarországot, amelyet most is hazámnak tartok.
    Világos István 2009-ben munkássága elismeréseként a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapta.

(Forrás: Magyarok a nagyvilágban, Budapest 2009.)