FIATALOK ÍRJÁK

Élményem a fogorvosnál

    Egy őszi napon, amikor már nagyon gyorsan közelített a tél, osztályfőnökünk bejelentette, hogy fogorvoshoz fogunk menni. Mindenki megijedt, én is nagyon féltem, mert előzőleg már el kellett volna mennem a fogászhoz.
    Eljött a péntek. Én már nagyon izgultam, és az órán nem is bírtam figyelni, még a szájam szélét is pirosra harapdáltam. Végre kicsöngettek.
    – Kettesével sorakozzatok! – utasított minket a tanárnőnk. – Megyünk a fogorvoshoz.
    Én persze a legutolsónak álltam be a sorba. Minél közelebb kerültünk a rendelőhöz, annál jobban izgultam és csak rágtam a szájam szélét. Bármit is mondtak nekem, nem tudtam rájuk figyelni. Csak annyira emlékszem, hogy hogyan ijesztgettük egymást a szünetben.
    Megérkeztünk a fogorvosi rendelőhöz. Egyre csak azon járt az agyam, hogy a fogorvos mit fog szólni az én sárga fogaimhoz. Nagy nehezen sorra kerültem. Beültem a hatalmas székbe. Körülnéztem. A nővérke egy fogorvosi tálcán számomra ismeretlen műszereket sorakoztatott fel. A fejem felett lámpa világított. A doktornő csak annyit mondott, hogy szépek a fogaim, és hogy jó lenne gyakrabban járni ellenőrzésre.
    Szerintem a fogorvosi szakma nehéz foglalkozás, mert meg kell vigasztalni minden olyan kisgyereket, aki fél.
    Bár ezen a vizsgálaton túlestem, de azért lesz még néhányszor alkalmam beülni abba a félelmetes székbe!