Az időskorúak gyógykezelésének általános jellemzői

    Bevezető
    Az időskorú egyének gyógykezelését és egészségi állapotának megítélését – még napjainkban is – egy sajátságos megkülönböztető közhangulat árnyékolja.
    Nem ritka az idős ember panaszaira adott válasz: „Ez már a korral jár, örüljön, hogy él”. Honnan erednek ezek az előítéletek? Miben különbözik az idős beteg egy nálánál fiatalabbtól? Hogyan reagál az idős szervezet a gyógyszerek hatására, és miben különbözik az időskorú gyógyszeres terápiája a középkorú betegétől? Ezekre és még számos – az idős korral összefüggő – kérdésekre keresett és adott választ a 2008 decemberében Belgrádban tartott – a gyakorló orvosok tudásszint-fenntartó értekezletén elhangzott – előadássorozat.
    A 16 ismertetett tanulmány szerzői a belgrádi Zvezdara Klinikai Központ geriátriai osztályának vezető orvosai. Az előadók beszámolóiban részletesen feldolgozták az idős betegek gyógykezeléseinek aktuális problémáit. Az átfogó információs anyagot egy – az adai Idősek Otthonának munkaköri programmába iktatott többrészes – előadás formájában dolgoztuk fel, összevetve az egyes témakörök tartalmát Intézményünk mindennapos gyakorlatával.
    Az idősek gyógykezelését tárgyaló témák kivonatos, folytatásos ismertetésével, - tartalmukat a helyi munkaköri tapasztalatokkal kiegészítve – szeretnénk hozzájárulni az időskori betegek gondjainak jobb megértéséhez.
    Az időskorúak gyógyszeres terápiája
    Az idős kor nem betegség, ezért a megelőzésnek és a gyógyításnak a jelentősége ugyanolyan fontos, mint fiatal korban. Az időskorban történő élettani változások miatt fontos néhány tényezőt figyelembe venni. Idetartozik a máj- és a vesefunkció elégtelensége, a gyomor-nyálkahártya sorvadása, a renyhe bélműködés, a megnőtt zsírtömeg és a csökkent fehérjetartalom a vérplazmában.
    Az idős emberek gyakran - önhibájukon kívül, az orvos figyelmetlensége miatt – túl sok gyógyszert fogyasztanak. A gyógyszerek mellékhatása sokkal inkább jelen van az említett élettani változások miatt, amelyek erre a korra jellemzőek.
    Idős korban elég nagyszámban diagnosztizálhatunk több krónikus megbetegedést, ami kötelezi az orvost, hogy ezeket figyelembe véve, a lehető legmegfelelőbb módon állítsa fel a terápiát. Figyelembe kell venni, lehet-e a betegséget gyógyszerek nélkül kezelni? A terápiát mindig a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni.
    A pácienseknél gyakran észlelhető:  hallás-, látáscsökkenés, memóriazavar.
    A kezelés előtt a túladagolás elkerülése érdekében meg kell győződni a már esetlegesen szedett gyógyszerekről. A tabletták számát a minimumra kell csökkenteni, és ha lehetséges, megfigyelni, hogy milyen rendszerességgel szedi a beteg a felirt gyógyszereket. Mellékhatások mint nem kívánatos jelenségek gyakran megfigyelhetők a vízhajtóknál, a pszichiátriai betegeknek felírt gyógyszereknél, a szíverősítőknél és a fájdalomcsillapítóknál. Megnyilvánulási formájuk pl. a zavart elmeállapot, a vérnyomás növekedése, a vizelet-visszatartási zavarok, a depressziók, az egyensúlyzavarok. Nagyon óvatosan kell bánni az antidepresszánsokkal, a cukorbetegségekre ható gyógyszerekkel és a szteroidokkal. Az úgynevezett aminoglikozid antibiotikumok gyakran okoznak hallás- és vesekárosodást. A mellékhatások általában már három héten belül jelentkeznek. Ezért fontos a jól megválasztott gyógyszer és a más gyógyszerekkel való együtthatás ismerete.
    A kezelés minden páciensnél egyénre szabottnak kell lennie. Nagyon fontos a gyógyszer szedésének alapos magyarázata, leírása. Fel kell hívni a figyelmet az esetleges mellékhatásokra.
    Minden látogatásnál figyelemmel kísérni a gyógyszer használását. Ha jelentkeznek a nemkívánatos mellékhatásokra utaló tünetek, idejében meg kell szakítani a terápiát. Új gyógyszer felírása fokozott óvatosságra int.