IDŐ, IDŐ, IDŐJÁRÁS!

    Miközben fogom a tollat, és próbálom ezen sorokat papírra vetni, gondolataimban az elmúlt január és február valóságos, kézzelfogható időjárása kóvályog. Egy idős embertől hallottam a szavakat, amelyekkel fejtegette az idei csapadék lehullásának értékét szilárd halmazállapotban. Mi lenne, ha ez a sok eső szilárd állapotban, azaz hóként hullott volna? Előjöttek a régi szép idők, az 50-es esztendők egyike, amikor akkora hó volt, hogy a szánkók a csapásban nehezen tudtak elmenni. Mondhatnánk akkora hó volt, hogy még a lónak a hasáig értérne ha megvalósult volna! Szerencsére vagy inkább sajnos ez az idei évben még nem történte ez meg de, hogy volt telünk, tavaszunk, esős őszünk, és a végén újból telünk ez eléggé megkevert mindenkit. Sőt mi több, a képfelbontású hírüzenő doboz a világ minden sarkából önti az információt a szélsőséges, ember nem tudja követni időjárásokról és katasztrófákról. A minap még a fejünk felett, az űrben is összeütközésről lehetett hallani. Ma már a műholdak sem a legmegbízhatóbb előre beprogramozott és meghatározott űrkörüli pályán keringnek. A világ, melyben élünk, gazdaságilag, ökológiailag, az időjárás és a technika által is nagy veszélyben van, mely ellen mi kisemberek mit sem tudunk tenni. Várunk, reménykedve, Istenbe vetett hittel, hogy a jó fog meg történni, és nem lesz nagy baj. Mit is tehetnénk mást igazából? Azok, akik arra vannak hivatva, hogy a világ lakosainak életét „jobbá és könnyebbé” tegyék nagyon fel kell, hogy gyürkőzzenek, és odafigyeljenek, hogy meghallják, meglássák a megoldásra utaló sugallatokat. A cél megvalósításához pedig nekünk is együtt kellene működnünk velük. Az egyetlen kérdés, amit még feltehetek, hogy akarják-e, akarjuk-e?

Farsangoló gyerekek Völgyparton

    A hatalmas és mozgalmas világunk kicsiny részében, a mi vidékünkön is voltak megmozdulások jók, és sajnos rosszak is. Amit mi, akik távol élünk a nagy városok zajától ás eseményeitől, úgy gondoljuk, hogy soha nem érint bennünket és ér el hozzánk, mégis megdöbbenve tapasztaljuk és halljuk, hogy itt van az ajtónk előtt, sőt azon belül. Nos, volt betörés, lopás, sőt mi több, marihuána lefoglalása is a rendőrség részéről. Hát nem mindennapi dolog ez mifelénk! Jómagam is pislogtam a hírek hallatán. Tehát mi sem vagyunk mentesek attól, ami a filmekben, a hírekben és az újság hasábjain információként eljut hozzánk, mert ilyesmik most nálunk is megtörténtek.
    A január és a február vidékünkön a bálok megtartásának idénye. Törökfalun három bál volt, melyek már hagyomány jellegűek. Az első bál, a tejbál január 31-én volt megszervezve. A Prisztál felvásárló tulajdonosa és munkatársai szervezték meg az ifjúsági otthon termében, melyet a bál nevéhez fűződően szépen fel is díszítettek. A vendégeket a Harmónia együttes zenei aláfestésével fogadták és szórakoztatták. A szervezéshez a szabadkai Mlekara tejgyár nagy értékű tombola-csomaggal járult hozzá, valamint Gere Rózsa és Vince, akik egy bocit ajánlottak az első nyereménynek. A második nyeremény kerékpár volt.
    Magában a szervezésben sokan munkájukkal hozzájárultak a bál megszervezéséhez és sikeres megvalósításához. A főnyereményt Pósa Zoltán nyerte el, a kerékpárt pedig Solymosi Éva. A hangulatos bál bevételét a helybeli óvoda támogatására szeretnék felhasználni. Mindenki vágya, hogy a tejbál hagyománnyá váljon.

Tejbál Törökfaluban

    Február első hétvégéjének szombatján este kezdődött a jubiláris 10. suli buli, amit az adai Cseh Károly iskola törökfalui tagozatának oktatói szerveztek. A bálon résztvevőket ezúttal is a Harmónia együttes szórakoztatta és perdítette táncra. A bál fő célja a helyi általános iskola támogatása. A tombolajegyek eladásával és a belépőjegyek egy részéből szép összeg gyűlt össze. A 172.720 dinár összértékét az informatikai kabinet további fejlesztésére szeretnék felhasználni, hogy az iskolás gyerekek még jobban tudjanak fejlődni a mai világ technikájával. Apró Rudolf a tombola főnyereményét nyerte meg, pünkösdi utazást a csíksomlyói zarándokútra. Ezt a nyereményt főt. Szauer Miklós adai plébános ajánlotta fel. Ifj. Balla Imre és Zsuzsanna egy kisbornyút adtak a tombolára, amit a Keviből való Kiss Bicskei Zsuzsanna nyert meg. Még sok-sok más nyeremény is volt a tarsolyban, amit maguk a résztvevők adtak össze a bál sikeres megszervezéséhez. Anyagi támogatással járult hozzá a bál megszervezéséhez az adai Önkormányzat 30.000 dinárral, valamint 10.000 dinár értékkel a törökfalui-völgyparti Földműves-szövetkezet és a Mačar cég is.

Nyereménytárgyak a tejbálon

    A harmadik bált, a batyubált a nagyböjti farsangoló időszak utolsó előtti szombatján, azaz február 14-én tartották a helybeli nőaktíva szervezésében „ha jöttök lesztek, ha hoztok, esztek” elnevezéssel. A bálon résztvevőket a Györe zenekar szórakoztatta. Maguk a résztvevők, akik általában a teadélutánokon havonta találkoznak, most is eljöttek ismerőseikkel, és jól érezték magukat. A sok tombola mind gazdára talált, a jó zene pedig mulatságos hangulatot keltett az ifjúsági otthon teremében.
    Farsang ideje alatt jelmezeket készítettek a völgyparti kisiskolás és óvodás ügyes kis kezecskék oktatóikkal és szüleikkel. Télűző verseket tanultak, ezeket február 12-én délelőtt a falu központjában el is mondtak. A kis csapat az iskola épületétől felvonult a központig a piactérre, ahol csütörtök lévén az árusok, vásárlók és hozzátartozók várták a jelmezekben kiöltözött gyerekeket. Az ügyes kezek által készített álarcok alól hangosan szóltak a télűző szavak és hallatszottak a kézileg elkészített csörgők. A közönség nagyon örült a kis előadásnak, sőt mi több, a gyerekek almát is kaptak ügyes szereplésükért az egyik eladótól. Igaz, hogy a télűző farsang megtörtént, de a tél még nem ment el, mivel aznap még szállingózott a hó, és a rákövetkező hétvégén is megrázta deres szakállát, és behavazta vidékünket.
    Január első napjaiban Törökfalun és Völgyparton is megnyitotta ajtaját az idősek klubja, erről már írtam, de most már több információm van róla. A megbízott felelős személyeknek, akik a klubbot vezetik, valamint gondot viselnek az oda eljáró idősekről, hogy azok ott jól érezzék magukat, az elsődleges feladatuk az volt, hogy tagokat toborozzanak. Törökfalun 50 tag van, Völgyparton pedig 17 tagot sikerült bejegyezni a klubba, akik nap mint nap a délutáni órákban meglátogatják a helyiséget és jól érzik magukat miközben kártyáznak, sakkoznak és beszélgetnek. Lehetőség van még újságot is olvasni éspedig a Magyar Szót, valamint a Családi kört.
    Tehát zajlik az élet a mis kis vidékünkön is amit már meg is jegyeztek a helybeliek is. Már írtam a szerb nyelvtanfolyamról, amit az angol nyelv is követet mivel elegendő jelentkező lett a nyelv tanulására. Nagyon szép számban veszik igénybe ezen külön órákat, de a fiatalok a sportpályán is aktívak, ahol naponta összejönnek asztaliteniszezni, pikádózni és edzeni.
    Ezzel befejezném kimerítő beszámolóm, abban a reményben, hogy ezen foglalkozások, mindenki testi-lelki épülését fogják szolgálni valamint nyugodtan mondhatjuk, hogy zajlik az élet körülöttünk.

Molnár József