Teológiai gondolatok
Jézus színeváltozása

    Eddigi elmélkedéseink során már többször is megállapítottuk, hogy az ember Istenre irányult lénym és egész élete az Isten-keresés útja. Sokan megpróbálunk Istennek tetsző életet élni: imádkozunk, vállaljuk a szenvedést, „felmegyünk a hegyre”, mint annak idején Ábrahám, Mózes és Jézus. De vajon meg is találjuk Istent?
    Jézus színeváltozásának történetéről mind a három szinoptikus (egybelátó) evangélium beszámol. A történet egy istentalálkozás leírása. A hegyen az Urat Mózes és Illés társaságában találjuk. Beszélgetésük témája a kereszt, illetve annak igazi értelme: Jézus szenvedése, kilépése ebből a világból és átjutása a dicsőségbe. Az esemény tanúja a három kiválasztott tanítvány: Péter, János és Jakab, akik Jézust a legjobban értették. A jelenet színhelye a hegy, mely nemcsak a külső, hanem elsősorban a belső felemelkedés szimbolikája is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az Istennel való találkozás helye. Ebben a találkozásban „Jézus arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény”. ( Mk 17,2)

Jézus színeváltozása a Tábor hegyén

    XVI. Benedek pápa nyomán elmondhatjuk, hogy a színeváltozás valóban imaesemény. Benne ugyanis láthatóvá válik, mi történik akkor, amikor Jézus az Atyával beszélget: Jézust legbensőbb valójában áthatja Isten, és létének Istennel való telítődése tiszta világossággá lesz.
    A jelenetben megnyilvánuló atyai hang: „Ez az én fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok” (Lk 9,35) egy fajta felismerés, megvilágosodás, mely Jézus nyilvános működésének elengedhetetlen tartozéka. Az Istennel való találkozás után ugyanis jobban ismeri önmagát, egyre inkább tökéletesedik benne életútja, és nagyobb bátorsággal, elszántsággal folytathatja kitűzött programjának megvalósítását.
    A mi életünk itt a „völgyben” játszódik le állandó megpróbáltatások, küszködések, szenvedések között. Életünk célja a hírnév, a siker, a hatalom, a gazdagság megvalósítása. Mások sikere, anyagi jóléte elkedvetlenít, megbénít bennünket. Vajon hova taszítjuk ki ilyenkor Istent az életünkből? 
    Talán ha mi is felmennénk (vagy legalább megpróbálnánk felmászni) a „hegyre”, ha mi is őszinte párbeszédbe kezdenénk Istennel, akkor esetleg volna esélyünk azokra a világ dolgainak szemléletében történt változásokra, melyeket Jézus közvetlen tanítványai is megtapasztaltak húsvét előtt a színeváltozás történetében.  Ha ugyanis elérkezünk hitünk Tábor hegyére, akkor minden más lesz körülöttünk: átértékelődik a bűn, az erény, a világ és egész életünk.
    Legyen az előttünk álló nagyböjti készület legfőbb célja, hogy felismerjük azt a Jézust, aki a színeváltozás hegyén elővételezte, és bemutatta nekünk misztériuma teljességét, aki képessé tesz bennünket az Isten akarata szerinti életre. 

Morvai Matild