Szép vers mára
Hallgatópont

hogyan lehet az hogy én mindig
többről beszélek mint amennyit
te hallasz tehát hogy amit mondok
illetve szavakká formálok
az tulajdonképpen benned
jóval kevesebb hovatovább elenyésző
hányada annak amiről szó van szóval
hogy te végül is kifejezetten másképp
gondolkozol ez még rendben is volna
úgy általában mert persze hogy más
a nézőpont hogy én magamból
te magadból hiszen ha lenne közös
macskánk amire te valószínűleg
jobban vigyáznál mint én
akkor ha kimondanám mondjuk
hogy Cirmi mert lehet hogy így hívnánk
neked egy édes kis szürke gombóc
nekem meg egy allergiabomba
jutna róla az eszembe

na de az hogyan lehet
hogy te többet hallasz mint amennyit
én mondok azaz ami az én torkomon
kifér az a kevés éppen hallható szó
amit én olyan nagyon ritkán mondok
mert nem tudok róla egyszerűen

a te gyönyörű temporális lebenyed
mediális és laterális területeinek
mi köze van egyáltalán a szívhez

Pion István