LXIII. Zöld levél

    Elrepültek hosszú, afrikai vándorút­jukra a gólyák, és mire e sorokat olvasod, nyájas olvasó, itthagytak bennünket a fecskék is. Is­mét elszállt velük egy év, amelyik embernekállatnak újfent nagy változásokat, átalakulásokat, tragédiákat, ám örömöket is hozott. Kinek hogy. Pozitív szemlélettel nézzünk most a természetre, ami sohasem állandó, mindig alakul, folyton változóban van. És mekkorák ezek az átalakulások!?
    Itt van például a feketerigó. A múlt század közepe táján még alig lehetett látni, mert rejtőzködő életmó­dot élt. Az emberi szemektől távol, erdők mélyén, vi­zek partján fészkelt. Ma meg mit látunk? Itt van kö­zöttünk, úgyszólván a lábunk alatt ugrál egész éven át, két méterre is bevárja az embert. Néha-néha ránk sandít, majd tovább forgatja a lehullott leveleket, mert alattuk találja táplálékát, a rejtőzködő bogarakat, gilisztákat, csigákat, gyümölcsmaradványokat.

Háziassá vált maradunk: a feketerigó

    Tavasszal a városban, az utcákon, a kertekben a fák csúcsán, ágon ülve fújja kellemesnek mondható, igen hangos énekét, amellyel a párját kívánja elbűvölni. Szinte egyik évről a másikra, nagy csinnadrattával jelent meg közöttünk, az emberek többsége nem is ismeri, ezért lépten-nyomon kérdezik: ismered? Mi­lyen madár ez? (Az idén kertemben két pár is fész­kelt: az egyik az almafán költött, a másik pedig a nyárfa nyakában.) Örüljünk neki, emberközelivé vált egy rendkívül szép és hasznos madarunk!
    Másik példa a mezei veréb. Régente az eperfákon nagy, bolyhos fészkeket rakó házi veréb volt az emberi települések velejárója, de mára teret vesztett és kiszorította a hozzá megtévesztésig hasonló mezei veréb. Életmódjuk, viselkedésük hasonló, mégis az egyik teret nyert a másik kárára. Miért? Mert agresszívabb, táplálékszerzésben ügyesebb, állhatato­sabb, kevésbé válogatós. Tagadhatatlan, hogy térnyerésével meglehetős hasznot is hozott: korlátlanul fogyasztja a gyapjaspilléket (medveszövő hernyó peterakóit), úgyhogy vidékünkről mára szinte teljesen eltűntek ezek a rusnya férgek.
    Harmadik példa a balkáni gerle, amelyik szintén agresszív, gátlástalan viselkedésével, igénytelenségével a múlt század elejétől Törökországon, Macedónián, Bulgárián keresztül jutott el hozzánk, majd tovább hódította a vidékeket észak felé, és mára már Izlandra is eljutott. Közben kiszorította a nálunk ős-honos, szebb és finomabb, ezzel együtt érzékenyebb vadgerlét. Terjedése megállíthatatlan.
    Ugyanígy megkezdődött a korábban fölöttébb rejtőzködő életmódú feketególya közeledése is az em­berlakta települések irányába, és várható, hogy akár egy évtized múlva már, a fehér gólyához hasonlóan, megjelenik a házunk táján is.
    Az emberek tömege szempontjából ezek a változások szinte jelentéktelenek, észrevétlenek, bár előnyösek, az életmódváltozással kikényszerítettek, a madarak szempontjából pedig óriási ugrások, nemkülönben megrázkódtatások. És akkor a növény- és a rovarvilág honi átalakulásáról még nem is szóltunk, de ez már majd egyik következő Zöld Levél témája lesz.

Király János