SZERESSÜK EGYMÁST, GYEREKEK!
(Családtábor – 2005. július 17-étõl 21-éig)
Itt vagyunk Adán, a festõi szépségû parkban lévõ medence mellett, a földerítõk otthonánál. Kies környezetben táboroznak itt vagy 150-en a családtáborban: szülõk, gyerekek már ötödik napja. Ma van az utolsó nap, estére már táborbontás. A hangulat jó, szól a zene... Megérkezésemkor éppen reggelizett a társaság. Sok az ismerõs: az óbecsei tanító néni, Turzai Valéria, Varga Valentin, Bagi Attila, Falusi László szintén óbecseiek, mégpedig petõfisek, s mindhárman hatodikosok. Mindjárt szóba is elegyedünk, s arról faggatom õket, hogyan nyaralnak, mivel szórakoznak egész nap.
- Nem voltam még táborban – mondja Laci –, s most megtanultam, milyen a tábori élet. Sátrakban alszunk, a földerítõ otthonban vannak zuhanyozók, nagy termek, Mikor nagyon meleg van, ott tartja a tanító néni a foglalkozásokat. Nagyon jól érzem itt magamat, sok fiúval, lánnyal megbarátkoztam, különösen Mester Krisztinával. Ez már nemcsak barátság, megszerettük egymást. Címet is cseréltünk…
A családtábor résztvevõi
- Én is sok barátra leltem – teszi hozzá Valentin –, meg jókat bulizunk. Az este mutattuk be a szerepeket, melyeket mi írtunk, s mi is játszottunk el. Jókat derültünk a humorosnál humorosabb elõadásokon.
A hetedikes Öreg Tamás Péterrévérõl jött.
- A cserkészekkel már táboroztam, s szeretem a tábori életet. Jó itt, barátkozunk, szórakozunk, nyaralunk. Nekem is tetszett az esti buli, nem szerepeltem, de jókat derültem a „produkciókon.”
- Megtanultuk a holland táncot – kapcsolódik a beszélgetésbe Attila –, s esténként táncoltunk is. Meg voltunk az állatkertben. Itt a medence mellett van, s láttunk pónilovat, bölényt, baglyot, hollót, struccot, sokféle papagájt… a hattyúkkal le is fényképezkedtünk.
Almádi Éva, Boros Noémi és Adankó Kitti adaiak.
- Én nagyon szeretek fürödni – mondja a hatodikos Éva –, s délelõttönként mindig a medencére mentünk fürödni. Sokat játszottunk, úsztunk…Óvári Cecília moholi óvó néni is velünk jött, mert a kis óvodásokra is kellett ügyelni, õk még nem tudnak úszni…
- Délutánonként meg újságot is szerkesztettünk – dicsekszi Noémi – mégpedig tábori újságot.
Hugyik Ilona adai földrajztanárnõ máris hozza, s mutatja: van benne térkép, hogy el ne tévedjenek, süteményreceptek, idézetek, képregény, keresztrejtvény…
A szerkesztõség tagjai: Falusi László, Bedleg Edvárd, Kecskés Krisztina, Vujiæ Nevena, Rózsa Réka, Búcsú Róbert, Almási Éva, Nagy Regina és én – fejezi be Noémi.
- Mi meg a kézmûves foglakozásokon rajzoltunk – teszi hozzá Kitti – akvarelleket festettünk. A kicsik meg gipszbõl halakat, csillagokat öntöttek, s ráillesztették kék papírra, olyan szép lett, mint a tengerfenék. Még növényzetet is fabrikáltak. A családoknak is elkészültek az ajándékok: a gipszbõl öntött halványkék, rózsaszín és fehér mécsesek.
Márta a kicsikkel
- László atya születésnapjára meg mindannyian piros szívekkel díszítettük ki az üvegbõl készült mécseseket – kapcsolódik a beszélgetésbe a negyedikes Mucsi Veronika, aki Szegedrõl jött – s az este, mikor elcsapták a villanyt, olyan szép volt, csak a gyertyafény világított, volt vagy 40-50. Meg énekeltük a Boldog születésnapot…
- Nekem Pósa atya elõadásai is tetszettek, melyek a szeretetrõl szóltak – folytatja Kitti az élménybeszámolót – …Jó itt. Szeretem a játékokat is, különösen a vonatozás tetszik. A masiniszta mondja: „Üdvözöljük egymást, megöleljük egymást, szia!” Mindenki azt öleli meg, aki mellett áll … Meg az esti táncok is tetszettek, nagyon szeretek táncolni…
A hetedikes Máriás Annamária moholi. A szüleivel van itt, délelõtt õ is szeretett fürödni, mert nagyon szép és tiszta ám az adai medence és környéke! Délután meg szívesen hallgatta Pósa atya elõadásait.
- Nagyon tanulságosak az elõadások, különösen a szeretetrõl szólóak. Arra oktatott bennünket, hogy tiszta szívbõl szeressük egymást. Úgy érzem, megváltoztam, másként fogok viszonyulni a barátaimhoz, barátnõimhez, szüleimhez. Most már tudom, hogy alkalmazkodni kell egymáshoz, s elfogadni egymást olyannak, amilyen. Megtanultam szeretni, mert ez a tábor valójában iskola is volt, a szeretet iskolája… – fejezi be Anna.
Hazafelé jövet a fákra kitûzött kis cetlikre leszek figyelmes. A szervezõk bölcs idézeteket írtak rájuk. Néhányat meg is jegyeztem. Íme: Szeress úgy, mintha téged még senki sem bántott volna meg!, Tedd azt, amit akarsz, és ami neked örömet okoz!, Csodálatos ez a nap, éldd az életet, hiszen ebbõl csak egy van., Soha se horgaszd le a fejedet, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd…
Koncz Pósa Erzsébet
