Kékkeresztes fiatalok Norvégiában
Az adai Kékkereszt Egyesület 1998 óta eredményesen mûködik, évente többször a nemzetközi Kékkereszt szervezettel együttmûködve szemináriumokat tartanak a szenvedélybetegek segítõi számára, és a környezõ helységekben is alakítottak csoportokat, amelyek már sikeresen dolgoznak. Az egyesületnek sokáig csak felnõtt tagjai voltak, hiszen elsõsorban alkoholistákkal foglalkoztak, és ez a probléma fõleg az idõsebb korosztályt érinti. Nemrégiben azonban úgy döntöttek, hogy a fiatalokat is bevonják a munkájukba, és megalakulhatott a szervezet ifjúsági csoportja is, amelynek tagjai, Trombitás Tímea és Ágó Eszter augusztus elején részt vettek a Kékkereszt ifjúsági táborában, Norvégiában.
Trombitás Tünde és Ágó Eszter a norvég királyi palota elõtti õrrel
- A Kékkereszt már korábban is próbálta bevonni a fiatalokat a munkájába. -kezdte Ágó Eszter, a zentai gimnázium negyedikes tanulója. - Elõadásokat tartottak az iskolákban, de ez a kezdeményezés nem bizonyult sikeresnek. Úgy gondoljuk, hogy mi könnyebben megismertethetjük a fiatalokkal a Kékkereszt tevékenységét, mintha szakemberek tartanának nekik elõadásokat.
- Külföldön már régóta mûködnek ifjúsági csoportok, amelyek elsõsorban a drogok, és a kábítószer elleni küzdelemmel foglalkoznak. Nekünk is fõleg a fiatalok tájékoztatása, a megelõzés a feladatunk - egészítette ki Trombitás Tímea, a zentai gimnázium végzõs diákja.
- Norvégiában is jártatok, a Kékkereszt ifjúsági táborában.
- A szerbiai Kékkereszt tagjai elõször vehettek részt ezen az összejövetelen. Azért is jó, hogy ott lehettünk, mert 2007-ben Adán rendezik meg ezt a nemzetközi találkozót. Norvégiában, ismerkedhettünk, tapasztalatot gyûjthettünk, és megismerhettük az ottani Kékkereszt munkamódszerét is, amelyrõl aztán itthon beszámolhattunk. - magyarázta Tímea.
- Norvégia gyönyörû ország, mindenfelé hegyek, erdõk, csodálatos tájak. Nagyon sok élményünk van. – szólt közbe Eszter - Tange város mellett egy táborhelyen szállásoltak el bennünket. Sokat kirándultunk, voltunk Oslóban, a fõvárosban, és az ottani Kékkereszt klinikáját is megnéztük.
- Mivel Norvégia gazdag ország, ezért ott a Kékkeresztnek 1000 tagja van, míg nálunk csak 140. Ott sokkal többet áldoznak a szenvedélybetegek gyógyítására. A klinika, ahol jártunk, egy szállodához hasonlít, ahol a betegeket foglalkoztatják is, egy jól felszerelt asztalosmûhely áll a rendelkezésükre, nem is beszélve a szép környezetrõl, hiszen mindez Norvégia legnagyobb tava mellett helyezkedik el. Ráadásul a klinika mellé kisebb házakat is építettek a betegek családja számára, és így azok is támogatni tudják õket, hogy végérvényesen felhagyjanak a szenvedélyükkel. -mesélte Tímea, Eszter pedig hozzátette - Sokkal könnyebb úgy leszokni, ha a beteg hat hónapig, vagy ameddig a kezelés tart, egy teljesen zárt helyre kerül, és nincs lehetõsége alkoholos italt fogyasztani. Itt, ahol a családja is segíti, és nincs teljesen kiszakítva a megszokott környezetébõl, hatásosabb lehet a terápia.
- Mivel foglalkoztatok a táborban?
- Nagyon érdekes programokat szerveztek nekünk, voltunk csónakázni, gokartozni, paintballozni, találkoztunk más nemzetiségû fiatalokkal, akikkel a kezdeti nyelvi nehézségek leküzdése után nagyon jól szórakoztunk, és a táborban bebizonyosodott, ahhoz, hogy jól érezzük magunkat nincs szükségünk semmiféle szerekre. - hangsúlyozta Tímea.
- Sokat kirándultunk az erdõben - folytatta Eszter - ebédet is többször ott készítettük el az. Nagyon élvezetes hetünk volt, ilyenre nem is számítottunk. Elõadások nem, de bibliaóráink voltak, amikor megpróbáltunk értelmezni és elemezni egy-egy részletet a Szentírásból.
- Honnan érkeztek a résztvevõk?
- Húszan voltunk a találkozón, úgy is mondhatnánk, hogy egy nagycsaládot alkottunk. Voltak közöttünk németek, svájciak, lengyelek, norvégek és magyarok. A többiek németül jobban beszéltek, de tekintettel voltak ránk, és így áttértünk az angolra. Egy asztalnál étkeztünk, és minden evés elõtt énekeltünk egy néhány soros vallásos éneket, és egy német mondókát. - válaszolt Tímea.
- Vacsora után nemzeti esteket tartottunk, amikor mindenki bemutatta azt az országot, ahonnan érkezett. Mi megtanítottuk õket kólózni, megkóstolták a ratlukot, zászlót készítettünk, és a térképen is megmutattuk, honnan jöttünk. Kevesen voltunk, így mindenkivel többet beszélgethettünk. Különösen a magyarországi lánnyal és a lengyelekkel barátkoztunk össze - magyarázta Eszter.
- Milyen feladatok várnak rátok itthon?
- Mi a fiatalok körében szeretnénk terjeszteni azt az üzenetet, hogy drogok és bármiféle szerek nélkül lehet csak teljes életet élni. És, ha már függõvé vált valaki, bizalommal keresse fel a Kékkereszt irodáját, mert ott segíthetnek rajta! - mondta Eszter.
- A másik nagy feladatunk pedig az, hogy megszervezzük 2007-es adai ifjúsági Kékkereszt tábort. - hangsúlyozta Tímea, és hozzátette - Nagyon hálásak vagyunk az adai Kékkeresztnek, és köszönettel tartozunk Lakatos Zoltánnak, amiért eljuthattunk erre a találkozóra.
Krizsán Mónika
