Szerencséből jeles
HA NYERHET, Ő NYER

    JOE FISCHER neve angol, állampolgársága amerikai és mégis vajdasági magyar. Tény és való, hogy ebből a néhány bevezető mondatból senki sem sejtené, hogy jelen pillanatban egy szerencsés férfiről van szó, aki az idei lóversenyen megnyerte tombolán a csikót.
    - Szerencsés csillag alatt születtem - kezdi a bemutatkozást kissé tört magyarsággal a külsőségekben teljesen hétköznapi ember. Apám magyar származású lévén egy vajdasági lánnyal kötött házasságot, akit azonnal magával vitt Michigenbe, és ott születtem én 1976-ban, majd a későbbiekben kaptam még két kistestvért. Éltünk és dolgoztunk, mint a többi halandó, csak annyi eltéréssel, hogy mi talán szerencsésebbek és vidámabbak voltunk a nagy átlagnál. Apám egyszer autót nyert, én írországi nyaralást, kerékpárt és még számtalan sok kisebb-nagyobb ajándékot. Az egész családomnak különösen fejlett a hetedik érzéke, vonzzuk a szerencsét. – mesélte lelkesen, miközben nyomatékul egy névjegykártyát nyomott a kezembe.

    Elmondta, hogy a középiskola, majd a történelmi és politikai tanszék befejezése után most azzal foglalkozik, ami tulajdonképpen a családjától örökölt hobbija is: a Michigen-i szerencsejáték társaság menedzsere.
    - Akkor így nem is volt nehéz megnyerni a csikót? – kérdeztem tőle némi csipkelődéssel.
    - Persze, hogy nem! – válaszol komolyan, - ha nem hiszed, kérdezz meg bárkit, akivel csak beszéltem, mindenkinek mondtam, hogy a 1011-es szám lesz a nyerő! – mutatta meg a szelvényt és tovább győzögetett, hogy ne legyek hitetlen, hiszen ő vonzza a szerencsét. Elmesélte, hogy legnagyobb sajnálatára ő az effajta képességeit otthon a cégnél nem gyakorolhatja, hiszen ez alkalmazottként tiltva van.
    - Hallottam, amikor a műsorvezető sorolta a számokat: jedan, nula, jedan, jedan – folytatta a történetet Joe, - és mivel tudok tízig számolni szerb nyelven én is megértettem, rögtön futottam a kamerámért, és közben már küldtem a sógoromat, vigye a szelvényt és fogja a lovat!
    Történetünk sikerembere sajnos nem viheti magával a kétéves ügető pejt hazájába, Michigenbe, de a róla készült képeket, képsorokat mindenképpen szeretné megosztani barátaival. Beszélgetésünk végén még viccelődve hozzám fordul, és most ő kérdez:
    - Tudod mit jelent az én nevem, Joe Fischer? Tudsz angolul? – és választ nem várva, nevetve közli: - Halász József! Ismerős ugye?
    Mosolyogva gratulálok sikeréhez, majd meginvitálom a 2006-os hagyományos augusztusi lóversenyre, ezt tisztelettel el is fogadja, és kikísér.
    Elbúcsúzunk, és én csak arra tudok gondolni, hogy napjainkban egy üzleti és személyes sikereivel elégedett embert találni egyet jelent a mesebeli fehér hollóval, de megnyugvással tölt el, hogy kivételek, kivételes helyzetek és személyiségek azonban mindig voltak, vannak és lesznek.

Sáfrány Ágnes