SOHA NEM KÉSÕ
Ma aki követi a híradókat, könnyen megállapíthatja, hogy a harminc percbõl kb. húsz perc különbözõ katasztrófákról, tragédiákról szól. Egyik nap láthattuk, ahogy egy félmilliós nagyváros vált romhalmazzá néhány óra leforgása alatt. Ott a hurrikán, távol keleten a tájfun okozott óriási károkat. A következõ képek már árvizekrõl, szûnni nem akaró esõkrõl szóltak. Utána erdõtüzekrõl, légi szerencsétlenségekrõl és néhány öngyilkos merényletrõl láthattunk megrázó beszámolókat. Mindenütt emberáldozatok, hatalmas anyagi károk. Ilyenkor az embernek akaratlanul is eszébe jut õsapáink jóslata, hogy a Föld tûz és víz által vész el. Természetesen a tudósok mindenre adnak magyarázatot, míg mások szerint a természet vág vissza, mindazért, amit az emberiség elkövetett ellene. Az ilyen és hasonló tartalmú híradók után, az itt elõ ember is elégedettnek és szerencsésnek érzi magát. Még boldognak is, ha látja, hogy körülveszi a családja. Bajban jön az összefogás, a segítségnyújtás, még ha néha késõn is, de jön.
Összehasonlíthatatlanul kisebb gondokról, bajokról beszélünk szûkebb környezetünkben, de ami egyformán szükséges a baj nagyságától függetlenül, a megfelelõ és összehangolt irányítás, a tájékoztatás és az összefogás. Bármely hiánya lassítja a hatékony és eredményes munkát. Községünkben az összefogással nincs baj, erre az idén is volt már jó néhány példa. A tájékoztatásban és az összehangolt irányításban van még mit tenni. Dicséretes hogy községünkben több szervezet, intézmény és egyesület igyekszik a rászorulókon segíteni, csak sajnos sok esetben mindegyikük külön-külön. Mindegyik a saját
programját igyekszik végrehajtani, az ehhez szükséges anyagiakat biztosítani, és az ide vonatkozó pályázatokat megpályázni. Kevés közöttük az összhang, az együttmûködés, mintha csak versenyeznének, melyikük ér el nagyobb eredményt. Dicséretes a versengés, csak nem ebben a mûfajban. Nagyon kevés az információ a lakosság felé. Nagyon kevesen tudják, melyik szervezet, mivel foglalkozik. A jelentéseket általában csak a felsõbb fórumokhoz írják, fõleg munkájuk bizonyítása céljából. Így megtörténhet, hogy a rászorulók közül az élelmesebbek három-négy helyrõl is kapnak segítséget, míg egyesek sehonnan sem. Elengedhetetlenül szükség lenne a hatékony községi szintû koordinálásra, mert azért mégsem vagyunk olyan szegények, hogy ne tudnánk minden igazán rászorult embertársunkon segíteni. Szemet nem hunyhatunk, mert ma õk, de holnap mi szorulunk segítségre. Sokan önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe, mert ma már nincsenek biztos nyugdíjig tartó munkahelyek. Például nem szabadna megtörténnie, hogy egy adai anyuka a Családi kör hasábjain keresztül kérjen iskolatáskát hét éves kislányának, amikor a Vöröskereszt polcain biztosan van néhány. Amikor felhívtam a rovat vezetõjét, kiderült, hogy akirõl szó van, munkahelyemtõl csak néhány házzal lakik odébb. Még mindig nem tudunk eleget egymásról. Vannak olyanok is, akik kínosnak tartják a segítségkérést, de vannak olyanok is, akik meg nem tudják hova kell fordulni. Közeleg a tél, most még nem késõ, van idõ az egyeztetésre. Közös érdek, hogy a tél elmúltával a jelentésben az álljon, hogy mindenki megtett mindent a lehetõségeihez mérten.
Gecse István
