A BOLDOGSÁG

    Minden testileg, szellemileg és erkölcsileg egészséges ember leghőbb vágya a boldogság. Megbolydult világunkban erre szokták mondani: „nagyon bonyolult”. Ebben van némi igazság, de nem vagyunk képesek megállapítani, lefektetni néhány fontos alaptételt, akkor elsüllyedünk a „nagyon bonyolult” örvényében. Mindenekelőtt tudni kell, hogy az emberi érzelem- és lelkivilág kiegyensúlyozottsága a boldogság alapja. A kiegyensúlyozottság számos tényezőnek a függvénye, mégis azt kell mondani, hogy egy egészséges társadalomban, megfelelő neveléssel és iránymutatással a polgárok nagyobb része megtalálná a napjainkban szinte elérhetetlennek tűnő boldogságot.
    A lélek tulajdonképpen a hit vagy hiedelem kérdése. Tudományosan nem lehet bizonyítani se létezését, se nemlétezését. Vagy hisszük, vagy nem. Van viszont egy harmadik alkotója is az embernek, mely kézzel – mint a lélek – szintén nem megfogható, de mégis tudjuk, hogy van. Ez az ember érzelemvilága. Az ember társas lény, s léte – anyagi, lélektani, érzelmi – megköveteli a másik ember közelségét, a közösségben való élést. Egymásra utaltak vagyunk, s ezen egymásra utaltság a biztosítéka létünknek és boldogulásunknak.
    Különböző tulajdonságokkal születünk e világra. Ki ilyen, ki olyan adottsággal. Kinek kiváló hangja, kinek kiváló kézügyessége van. Ki erre, ki arra fogékony a szellemiek területén is. Így egész a társadalom. Csak azokból lesznek kiváló bölcsészek, történészek, politikusok, akikben megvan a született adottság e tudományok elsajátításához. Nem biztos tehát csak azért, mert valamely egyénnek képesítése van valamely intézményből, hogy ő lenne a legalkalmasabb egy bizonyos állás betöltésére.
    Az egészséges és jól működő társadalom alapsejtje az egészséges, kiegyensúlyozott család. Ilyen család csak akkor jöhet létre, ha két ember, egy férfi és egy nő egymásra talál. A nyugati világ társadalmaiban az „egymásra találás” a véletlen, a szerencse függvénye. Nem létezik olyan tudomány, sem intézmény – legfeljebb csak szűk közösségekben – amelyik a fiatalt a párválasztásra megfelelően felkészítené. A párválasztást az érzelmi vonzódás, az anyagi érdek és a vallás irányítja, befolyásolja. Ezek lehetnek figyelemreméltó tényezők, de nem alapjai a sikeres és boldog házasságoknak. A legfontosabb, ami végső fokon meghatározója lesz a házasság kiegyensúlyozottságának, az egyszerűen figyelmen kívül marad. Nem is olyan régen, mikor a fiatalokat még vagyoni megfontolás alapján párosították, nagyon sok boldogtalan házasságnak volt az előidézője. Jánoska tíz holdat örököl, Juliskának öt hold lesz a hozománya, s boldogok lesznek halálukig. A vallások sem tudnak sokat nyújtani e kérdésben. Az azonos vallásúak esetében csupán egy ütközőpont mérséklődik vagy küszöbölődik ki, és ez nem lebecsülendő. Nem lehetnek boldogok azok a házastársak se, ahol csak vallásosság és istenhit tartja őket össze, mert kényszer hatása alatt vannak.
    A testileg és szellemileg egészséges ember csakis a családon belül nyerheti el a hőn vágyott boldogságot. Ahhoz, hogy egy férfi és egy nő egymásra találjon, szükséges, hogy két olyan született tulajdonság kössön házasságot, amelyek azonos életszemlélete a belső énből fakad. Közös elhatározással képesek megoldani a mindennapok gondjait, mert e gondok megoldását is hasonlóképpen látják. Az ilyen házasságokban a valóban komoly nézeteltérések nem alakulnak ki, mert a született alaptulajdonságok egymással párhuzamban, és nem ellentétesen haladnak. Ez tehát a maradandó, és az évek során egyre mélyülő szeretet, így a boldogság alapja is.