Nyelvi figyelő
Nemcsak autó lehet járgány

    Ha megkérdezünk valakit, hogy szerinte mit jelent a járgány szó, valószínűleg azt mondja, autót. Voltaképpen csak az utóbbi 20-30 évben vonatkoztatja gépkocsira a járgány főnevet a bizalmas szóhasználat, egyébként vasúti fogalmat jelöl, olyan nyitott vasúti járműre mondják, amelyet kézzel, lábbal vagy motorral hajtanak. Ennek hajtány az eredeti neve. A mai beszédben a járgány szót gyakran régi járműre, autóra mondják (amely azért még elég jól szolgálja gazdáját), mint például a következő hírben: „Tízezer autó- és művészetrajongó gyűlt össze Kalifornia legpuccosabb lakónegyedében, Beverly Hillsen. A bámulat tárgya hetvenöt járgány volt, sztárok egyedi járművei, régi versenyautók.”
    A járgány azért kaphatta a ’közlekedési eszköz’ jelentést, mert hasonlít a jármű főnévre, azonban semmi köze sincs a jár igéhez (amelynek származéka a jármű, továbbá a járda, a járvány, a járat stb.). Voltaképpen az ’eszköz, szerkezet, zeneszerszám’ jelentésű görög organon szóból ered, ugyanúgy, mint az orgona, az orgánum, az organikus, az organizál stb. is. A XIX. század derekán még terhek emelésére szolgáló, fékmentesen elhelyezett hengerre utaltak a járgány szóval, szemben a függőlegesen álló hengercsigával, a gugorával (ahogyan a nyelvjárások az emeletre való vagy a vízi vontatásra használt csörlőt nevezik). Efféle járgánnyal szedték fel a hajó horgonykötelét, húzták fel kútból a vödröt, bányából az ércet stb. A gugora vagy kukora tájszó összefüggésben lehet a kunkorodik igével. Egy időben az olyan fogaskerekű szerkezetet is járgánynak mondták, amellyel munkagépet hajtottak, és amelyet igavonó állattal működtettek. Járgánynak nevezték azt a lovakkal hajtott csörlődobos, köteles emelőszerkezetet is, amit régen bányákban használtak. Olykor bolgárkerék volt a neve.
    Régen származékai is éltek a járgány főnévnek. A járgányos melléknévvel olyan hajóra, kútra utaltak, amely járgánnyal van ellátva, fölszerelve. A járgányoz ige jelentése ’járgánnyal fölszerel’ vagy ’járgánnyal fölteker, felhúz’ volt, a járgányozás főnév az a cselekvést fejezi ki, amikor valamit járgánnyal fölszerelnek, vagy járgány által felhúznak, ill. leeresztenek.
    A magyar –ány, --ény végű szavak közt több olyan is van, amelyekben az említett végződés nem képző, hanem egy idegen eredetű alapszó része. Ilyen többek között az ártány és a kacagány. Az ’herélt sertés’ jelentésű ártány szó valószínűleg török eredetű. A kacagány francia-olasz eredetű vándorszó, nyelvjárásban juhászbundára mondják, a régi magyar férfiviseletben olyan ruhadarabot jelölt, amely vadállat bőréből készül, és rendszerint a bal vállra vetve hordták.