KARÁCSONYI GONDOLATOK

    K A R Á C S O N Y. Már magának a szónak is hangulata van. S bár kinek-kinek mást jelent, végtére mégis ugyanazt: december 25-e a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. Bensőséges, meghitt, a szeretetnek, az örömnek, a békességnek és mindenképpen a családnak az ünnepe.
    Karácsony közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk, nagy erőkkel járjuk a várost, keresgéljük a megfelelő ajándékokat, díszeket, az ünnepi menükhöz valókat, és szerény körülményeinkhez képest igyekszünk eleget tenni az elvárásoknak, miszerint ilyenkor a lakásnak ragyognia kell, az asztalnak pedig roskadoznia. Sokszor erőnkön túlmenően próbálunk helyt állni a mai kegyetlen piaci viszonyok között. Többségünk sajnos áldozatául esik az ünnepek előtti népbetegségnek. Ajándékvásárlás, karácsonyfa- és díszbeszerzés, „kinek nem vettem még ajándékot” érzés, a takarítás, a sütés-főzés és még sorolhatnánk. Sajnos ez az idegpróba körülöttünk mindannyinkat hektikussá tesz, és szorongást vált ki. Óvakodjunk ettől, és próbáljuk a karácsonyi készülődést jókedvvel és örömmel elvégezni!
    Ne felejtsük el, hogy az ünnep elsősorban az önzetlen szeretetről és a boldog családról szól. A drága ajándékoktól senki sem lesz boldogabb, mert az ajándék értéke sohasem lehet olyan fontos, mint az a szándék, ami a szívünkben van, hogy gondolunk szeretteinkre, örömet akarunk szerezni, és csak ettől lesz igazán gazdag a karácsony. A békesség ünnepén még a haragosok is kibékülnek egymással. Próbáljuk meg mi is, hogy az idei év vége kitörölje a mi szívünkből is a bajt és a bánatot! Öltözzön ünneplőbe lelkünk, mert biztos, hogy gyerek és felnőtt számára egyaránt csak az a fontos, ha a fenyőillattal megtelt szobában, ahol ott van a család apraja és nagyja, miközben mindenki lelke áhítattal és melegséggel töltődik meg, boldogság és jókedv uralkodik. Csak az jelenthet számunkra igazi örömet, ha hálával nyugtázhatjuk, hogy családunk békében és szeretetben együtt ünnepel.