A HELYI MÉDIA FONTOSSÁGA

    A helyi médiumok bizonyos értelemben jelentősebbek, mint a közszolgálati, az állami vagy a globális elektronikus média. Nekik valóban az a feladatuk, hogy saját közösségüket tájékoztassák arról, ami az utcánkban, az iskolában, a piacon, a munkahelyünkön történik, hogy minden bennünket érintő eseményről értesüljünk, ami közvetlen közelünkben történik. Természetesen érdekelnek bennünket a világ eseményei is, a külpolitikai események is, és az is, hogy mi történik a londoni tőzsdén, de ezek a dolgok csak közvetetten hatnak mindennapi életünkre. Arról a valóságról azonban, amiben mindennapjainkat éljük, csak a helyi médiából tájékozódhatunk. A valóságban sok esetben nagyobb jelentőségük, közvélemény-formáló erejük van, mint az állami vagy az ún. közszolgálati médiumoknak, melyek sugárzásukkal fedik az egész országot. A helyi szerkesztőségek ugyanis ismerik – sokszor személyesen is – közönségüket, hallgatóikat, olvasóikat, hiszen azok tartják fenn őket. Csakis saját erejükre támaszkodhatnak, attól függ megmaradásuk, hogyan szólnak a hallgatókhoz, a nézőkhöz, az olvasóhoz. Nem a CNN vagy a BBC fog tájékoztatni, pl. a jelöltekről, nem ők foglalkoznak a helyi problémákkal, hanem a helyi média.
    A politikusoknak is meg kell tanulniuk tisztelni a kis, lokális médiumokat, mert azok fognak beszámolni arról, rámutatni arra, hogyan is dolgoznak a helyi intézményekben, hol vannak problémák, és hol van érzékelhető javulás, vagyis a helyi média „ellenőrzi” a politikai és gazdasági életet a közösségben.
    A kisebbségi közösségeknek a magánosítás mellett más lehetőségek is kínálkoznak. A törvény értelmében a civil szférának, a különböző szervezeteknek, a polgári csoportosulásoknak, a vallási közösségeknek is jogukban áll médiumot alapítani. A kisebbségi médiának tehát magánszemélyeken kívül több alapítója is lehet. Létezik tehát alternatíva. Akárhogy is, de a médiumok jövőjét a helyi, lokális szinten kell megoldani.
    A kisebbségi kérdés politikai kérdés. Nem lehet semmilyen gazdasági eredményesség függvénye, hogy életképes-e egy kisebbségi lap, rádió vagy tévéállomás, esetleg műsor. Ilyen szempontból szinte mindegy milyen vállalati formában működik egyik vagy másik média, hiszen az államnak kötelessége támogatni azt. Természetesen alapkérdés, hogy mely lapokat, sajtóházakat, illetve közülük hányat s milyen mértékben. A behatárolt piaccal rendelkező kisebbségi média szempontjából ezek a mutatók a túlélést jelentik, illetve a kisebbségi jogok tiszteletben tarásának fokmérői is.
    A jelenlegi előírások értelmében 2005-re Szerbiában az állami szerveknek át kell adniuk az alapítói jogokat. Egyik út a magánosítás, a másik pedig, mint ahogyan elhangzott a palicsi tanácskozáson, a civil szféra bevonása a sajtó világába. Ezzel tulajdonképpen egyfelől ellenőrizhetné a civil szféra az államot, mennyiben tesz eleget a támogatási kötelezettségének, másfelől megnyílna az út az európai és a regionális pályázatok előtt is, hiszen immár nem állami lapok vagy állami rádióállomások pályáznának, amelyek gyakran azért nem kapnak támogatást, mert állami tulajdonú médiának nem adnak pénzt.