ZENTÁN TARTOTTÁK A III. VAJDASÁGI MAGYAR TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIÁT

    Zenta november 19-e és 21.-e között az ifjúsági tudományosság középeurópai műhelyévé alakult. A Tisza-parti városban a III. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia keretében, több mint 80 egyetemista mutatta be munkáját, kutatási eredményeit. A konferencia szervezőinek célja, a korábbi hasonló rendezvényekkel összhangban, hogy folyamatos tudományos fórumot teremtve serkentsék a fiatal vajdasági kutatók munkáját, ösztönözve a kiváló egyetemi hallgatók tudományos igényű, innovatív tevékenységét, hogy hozzájáruljanak a fiatal tehetségek érvényesüléséhez, és a vajdasági magyar tudományos közélet fellendítéséhez.
    Az erre az alkalomra kiadott programfüzet előszavában többek között ezt olvashatjuk: „A mezőny azonban ezúttal is nemzetközi: vendégszereplőink Magyarországról, Szlovákiából, és Romániából érkeztek, hogy munkáik bemutatásával a konferencia arculatát közösen formáljuk közép-európaivá és ünnepivé. Rendezvényünk szekciói megszólítják a tudományok és a művészetek minden területét: az élő és élettelen természettudományok, a műszaki tudományok, a társadalomtudományok és a művészetek témaköréből egyaránt be lehetett nevezni a VMTDK-ra.”
    A VMTDK-nak bizonyos formában adai vonatkozása is van. Két lelkes tudományos kutató és egyetemi tanár önzetlenül szervezi, segíti és támogatja ezt a mind jelentősebb ifjúsági tudományos konferenciát: dr. Gaál Ferenc és dr. Csányi Erzsébet, aki egyben a találkozók fő szervezője is. A III. konferenciát röviden így foglalta össze: „A konferencia szervezésileg túlnőtte a kereteit, ha ilyen szinten marad, nehezen tudunk vele megbirkózni. Összesen 83 résztvevője volt a konferenciának, a vajdasági karokról 50, Magyarországról 29, valamint 3 szlovákiai, és 1 romániai diák hozta el munkáját Zentára, ahol a házigazdáink igazán kitettek magukért, és gazdag kísérőprogrammal vártak bennünket. Jövőre ismét Szabadkán, az első konferencia helyszínén lesz a IV. Diákköri Konferencia. Idén a szervezést nemcsak a munkaerő háttérhiánya, hanem az Illyés Közalapítvány támogatásának elmaradása is hátráltatta, sok energia és munka veszett kárba. Ha a vajdasági magyar tudományosság jövőjét szeretnénk egyengetni, akkor a Magyar Nemzeti Tanácsnak kellene állandó pénzforrást találnia a támogatáshoz. A VMTDK bizonyította létjogosultságát, jó volna, ha nem kellene minden évben bizonygatnia a dolog fontosságát és társadalmi hasznosságát.”

(Részletek a Magyar Szó nov. 22. számából.)