Értelmet a létnek

    Manapság ebben a hitetlen világban értelmet kellene adnunk a létnek. Hogyan? A munkanélküliség, pénztelenség és a kilátástalan helyzet megnehezíti életünket. Önbizalmunkat lassan megtépázzák az események, elmosódnak a célok, s főleg a hozzájuk vezető út. Hullámzó lelkiállapotunk szélsőséges helyzetekbe sodor, örülünk a kis diadalnak, és mégsem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy hogyan tovább? Mi lesz holnap?...
    Talán a gyermekek… Ők boldogok, úgy érzik, a világ bölcsője ringatja őket, a kékről, a szépről, a könnyűről suttog nekik, de ők is felnőnek, felnőtté válnak.
    A fiatalok az iskola befejezése után nem dolgozhatnak, nincs lehetőségük arra, hogy jövőjüket építésék. A kilátástalanság mély nyomot hagy az idősebb emberek lelkében, szorongás, félelem támad bennük, mint azokban kiket valami lassan ölő méreggel mérgeznek, és magukban tudják, hogy sorsuk megpecsételődött.
    De nem szabad feladni, kapaszkodjunk egy szalmaszálba, ami megtart minket, a „létünk és a remény”. Igyekezzünk legyűrni a kétségeket, ne engedjük, hogy a lejtőn elindult kő utunk elé guruljon, s bízzunk, hogy életünk lehet még gazdagabb, csupa erő akarat és felfelé ívelés. Szabaduljunk meg a bús mosolytól, a fagyott érzésektől. Énünk által adjunk fényt álmainknak és a világnak. Figyeljünk oda, hogyan élünk, mert az időt nem lehet megállítani, a ma percről-percre holnap lesz…