Egész évben: földieper, paradicsom

    Szombat. Februári zimankó. Reggel kilenc órakor csúcsforgalom van a piacon és az üzletekben. Legtöbben sietős léptekkel lépnek be a kapun, és tűnnek el a tömegben ismerős árusok után kutatva. Kevesen nézelődnek, csellengenek mint én. Később „nagyobb” vegyeskereskedésben is szétnézek. Aztán már anyunál kávé mellett beszélgetünk.
    – Láttam spanyol nektarint, sőt görög friss, gyönyörű paprikát is – mondja ő.
    Hát igen. Pont erről szeretnék pár mondatot lejegyezni. Hüledezve hallgatom ugyan, mégis már orromban éreztem a zamatos gyümölcsnek az illatát, melyet megközelítőleg olyan árért adnak, mint a hazai legszebb almákat. Hozzáteszem, engem kicsit zavar hogy télen dinnyét, szőlőt, februárban már paradicsomot, paprikát látok, a polcokon és a standokon. Én tavasz végén szeretem a cseresznyét, epret, nyáron a dinnyét, stb. Mindent a maga idejében, amikor a természet adja.
    Hogy is van ez? A mai viszonyoknak köszönhetően már egyáltalán nem különösebb vívmány a Föld „másik” feléről a sarki boltba juttatni a különlegesen egzotikus gyümölcsöket, és az egészen hagyományosokat, megszokottakat is, ám történetesen olyan időszakban, amikor nálunk az még nem terem a természet rendje szerint. Azon azonban bosszankodhatunk, hogy gyerekeink szemében sokszor az ananász és a kivi háttérbe szorítja az alma vitathatatlanul nagyszerű étrendi és egészségvédő hatását. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem baj, ha a szomszédban lévő bolt pultján télvíz idején is kapható illatos eper, nagyszerű csemegeszőlő. Gyermekeinknek már magától értetődő, hogy az „önkik” zöldséges pultjain nincsenek évszakok, mi szülők pedig hozzászokunk ahhoz is, hogy a téli és a nyári paradicsomárak mind jobban közelítenek egymáshoz (mint pl. a 2005-ös évben. amikor nyáron is végig borsos ára volt). Korosztályom tudja (szüleink még inkább), hogy a szabadföldi paradicsom íze milyen fenséges, a „kicsik” azonban már sokszor nem érzékelik a szabadföldi és a fóliás zamata közti különbséget. Nekik az a természetes, hogy bármikor ehetnek paradicsomot, ha kedvük szottyan. És ez így van jól??? Nem szeretnék állást foglalni. Az „állandó paradicsom” ugye a kereskedők lehetősége, a mienk, hogy eldöntsük, adunk-e „csemegeszőlőt” a család asztalára februárban.
    Mi döntsünk, na és a pénztárcánk állapota. Utóiratban jegyzem meg, hogy azért nem árt óvatosnak lennünk, odafigyelnünk az áru származási helyére, minőségére.
    Ha pedig (mint jómagam is) attól tartunk, hogy a paradicsom „érlelve” van, stb. inkább várjuk ki a májust az első paradicsom megvásárlásával, addig pedig megteszi a finom savanyú káposzta, melyben úgyis rengeteg a C-vitamin…
    (Mégis állást foglaltam. Pedig nem volt szándékom…)