Átszervezés alatt a Községi Körkép

    Már szóltunk róla, hogy ez év április 23-a a végső határidő, az állami alapítási lapoknak hogy elvégezzék a magánosítást. Helyi kis újságoknál ez nem lehetséges, mert vevőt aligha találnánk. Itt az átszervezést egész más formában kell megoldani. Lehetőség van, hogy valamelyik bejegyzett polgári társulásra, művelődési egyesületre ruházzák át az alapító jogokat, vagy pedig egy új polgári társulásra. Mi ezt az utóbbit találjuk legmegfelelőbbnek. Legfontosabb, és úgy érezzük, közös érdek, hogy a majd hét éve rendszeresen megjelenő Körkép továbbra is olvasóink kezébe kerüljön. A létjogosultságát már bizonyította. A többségi pozitív visszajelzések, vélemények ellenére sem lehetünk teljes egészében elégedettek. Igaz, hogy a mai körülmények között nehéz egy elért szintet is megőrizni, ennek ellenére nélkülözhetetlen az újítás, a továbblépés. Aktuálisabbá, szókimondottabbá, az élet minden területét felölelő újsággá kell válnia. Egy idő után újítás nélkül, bármiről is legyen szó, fennáll az ellaposodás lehetősége. Néhány olvasói vélemény szerint mi túlnyomórészt csak a szépről, a jóról írunk, keveset foglalkozunk az embereket közvetlenül érintő nehézségekről, a munkanélküliségről, a fiatalok tovább tanulási lehetőségeiről stb. Azt tudni kell, hogy egy-egy ilyen témakör feldolgozása időigényes munka, és mivel munkatársaink többsége állandó munkaviszony mellett igyekszik helytállni, nehezen kivitelezhető. Fontosnak tartjuk olvasóink véleményét, mert ez nélkülözhetetlen a további együttműködés érdekében. Jelentsék azokat a problémákat, hiányosságokat, amelyekre felfigyeltek, esetleg közvetlenül is érintettek. Sok mindenről nincs is tudomásunk, vagy csak későn értesülünk. Sok olyan hiányosságra mutattunk már rá, amelyek utána lapunknak köszönhetően, megoldódtak. Szóltunk róla „akinek nem inge, ne vegye magára” alapon, és elmondhatjuk, hogy az elmúlt hét év alatt sok ing talált gazdára. Sajnos ez csak helyi szintre érvényes. Problémáink, bajaink túlnyomó többségét felsőbb szinten kellene orvosolni. Ezekről mi szólhatunk, bosszankodhatunk, viszont a legtöbb esetben csak leirt szavak maradnak. Úgy gondolom, hogy akkor is szólni kell róluk, ha másért nem, azért, hogy könnyítsünk lelkünkön, vagy legalább lássák, hogy nem vagyunk vakok.
    Bízom benne, hogy új munkatársak bevonásával, a közérdekű események, történések objektív feldolgozásával, a lap arculatának és műszaki felszereltségének fejlesztésével olvasótáborunk bővülni fog. Mindezen célokat csakis közösen, Önökkel, olvasókkal együttműködve érhetjük el.

Gecse István