Nyelvi figyelő
A térdkalácstól a kalácstérdig

    Az egyik tévéműsorban többek között arról csevegtek a résztvevők, hogy kinek van kalácstérde. Noha nem fejtették ki bővebben, milyen is a kalácstérd, feltehetően olyanról van szó, amely (fonott) kalácsra hasonlít. Ez a szó már csak azért is érdekes, mert már van térdkalács szava nyelvünknek (a térd elülső, kidomborodó részét jelöli, a bonctanban viszont arra a kis háromszögletű csontra utalnak vele, amely a térd ízületében a combcsont és a sípcsont között található). Olykor maga a kalács főnév is kifejezi ezt a testrészt. Több szólásban is szerepel a térde ka1ácsa szókapcsolat. A népnyelvi öreganyád térde kalácsa,ángyod térde kalácsa, a nye1vjárási a térded kalácsa szólás elutasítás, tagadás vagy ellenzés kifejezésére használatos indulatos beszédben mint a szó sincs róla, nem igaz, nyavalyát, csodát stb. megfelelője. A nagyanyád térde is ugyanezt fejezi ki.
    A kalácstérd főnévhez hasonlóan számos egyéb szóban tárgy neve jelöli az utótagban megnevezett testrész mi1yenségét. A botfül főnévvel a teljesen fejletlen zenei hallásra utal a tréfás szóhasználat. A dongaláb talpával befelé fordult, rendellenesen fejlődött lábat jelöl az orvosi nyelvben. A hordóhas tréfás vagy gúnyos megnevezése lehet a kövér, nagy hasnak. A nagy, széles metszőfogra mondják a bizalmas beszédben azt, hogy kapafog. A karikaláb népnyelvi szó, ó-lábra vonatkozik. A bizalmas szóhasználat szerint annak van kefehaja, akinek mereven fölfelé áll rövidre nyírt haja. A krumpliorr főnév vastag, tömpe, széles orra vonatkozik a tréfás vagy gúnyos beszédben. Az ó-láb megfelelőjeként él a népnyelv a gúnyos lőcsláb megnevezéssel. A pipaszárláb nagyon vékony lábszárat jelöl a tréfás szóhasználatban. Kisgyermeknek, esetleg fiatal nőnek kecses, kis lábfejére vonatkoztatják a bizalmas stílusban beszélők a piskótaláb megnevezést. A tökfej főnév több jelentésben is él, tréfásan vagy gúnyosan utalhatnak vele ostoba ember fejére, nagy kerek gyermekfejre és buta emberre.
    Olykor anyagnév is betölt effé1e szerepet. A vasfog az igen erős emberi vagy állati fognak a túlzó megnevezése a bizalmas beszédben, mondják továbbá valamely eszköznek vasból való fogára is. Az idő vasfoga kifejezés az idő múlásának pusztító hatására céloz. A vasmarok a választékos stílus szava, az erős szorítású, kemény marok túlzó megnevezéseként használják vagy pedig átvitt értelemben a fegyelmezni, irányítani tudó erős akaratra utalnak vele. A vasököl főnév is egyrészt a túlzás eszköze, a nagyon kemény ökölre mondják, másrészt pedig a választékos beszédben vagy a sajtónyelvben erélyes megtorló intézkedéssel kapcsolatban használják. A vízfej lehet kórosan, illetve ormótlanul nagy fej, a gúnyos beszéd ostoba emberre vonatkoztatja, a sajtónyelv pedig, szintén gúnyosan, egészségtelenül felduzzasztott intézményre, szervezetre utal vele. Némely nyelvjárásban rosszalló mellékzönge nélkül használják, forrást jelölnek vele.

Dr. Molnár Csikós Lász1ó