Milyen világ ez?

    Mostanában többször felvetettem már magamnak ezt a kérdést. A számomra elfogadhatatlan mennyire nem törődnek az emberek egymással, mennyire rossz irányba fejlődnek gyermekeink.
    Amikor segíteni próbálunk egy-egy nélkülözőn, betegen vagy éhezőn, többen először irigykednek, utána pedig azt kérdezik: miért éppen neki juttatunk valamit? Érdekes módon nem az az első reakciójuk, hogy esetleg ők is segítenek, hozzájárulnak a probléma megoldásához. Ebben a robotoló, embertelen világban legtöbbször elsiklanak mások baja, gondja felett, sőt sokszor a szolidaritás, megértés és segítőkészség helyett inkább lándzsát törnek felette, jól megkritizálják. Érzéktelenek, figyelmetlenek lettek az emberek. Sajnos ez igaz, hogy ebben a katasztrófával teli, betegséggel és függőséggel küszködő, munkanélküli meg hajléktalan világban naponta, sőt szinte minden órában elszörnyülködhetnénk, segítséget nyújthatnánk, ha bírnánk. Azt azonban már nem tudom elfogadni, hogy ismerősünk, barátunk vagy közeli rokonunk segélykiáltására se reagáljunk.
    Persze vannak kivételek, vannak, akik megértik embertársaik szerencsétlenségét, kiúttalanságát vagy tehetetlenségét. Vannak még olyanok, akik gyermekeiket is arra tanítják, hogy együtt érezzenek másokkal, megértést tanúsítsanak a bajba jutottak iránt. Vannak viszont olyan szülők is, akik a diákokat a gyűjtési akciókon való részvételtől is eltiltják. Mit várhatnak az ilyen anyukák és apukák?
    A tanulók körében elharapózott a televízió és az internetes függőség. Sokuk nehezen fejezi ki magát, beszélni is alig tud. Beszélgetni, barátkozni, közösségben élni már sokuk nem is próbálkozik. Gondolkodásban és segítőkészségben gondok vannak náluk. Tanítani, nevelni kellene a gyerekeket, hiszen csak akkor tudják elsajátítani mindazt, amire az életben szükségük lehet nekik is és a szüleiknek is. Igen, a szüleiknek, hozzátartozóiknak is, mert mire számíthatnak azoktól a fiataloktól, akikkel nem foglalkoztak eleget?
    Érdekes módon az emberek gondjaival, bajaival helyi közösségi, önkormányzati vagy ezeknél magasabb szinten sem foglalkoznak eleget, Ennek aztán rengeteg következménye van, és úgy gondolom, végső ideje lenne változtatni ezen a helyzeten, addig, amíg nem késő.

-ns