Két elbeszélés az isteni Újszülöttről, Krisztusról

Közeledik Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus születésének ünnepe. Ennek szellemiségében íme két történet, amellyel megemlékezünk azokról az időkről. A szövegek a Prolog című könyvből származnak, melyet Szent Nikolaj Velimirović püspök írt.

    Amikor az isteni család menekült Heródes kardja elől Egyiptomba, rablók ugrottak ki az útra, azzal a szándékkal, hogy valamit zsákmányul ejtsenek. Szent József szamárcsikót vezetett, amelyen valamennyi holmijuk volt, és amelyen a Szentséges Isten Anyja a Fiával a keblén ide-oda lovagolt. A rablók megfogták a szamárcsikót, hogy elvezessék. Ekkor egy rabló közülük odament az Isten Anyjához, hogy megnézze mit tart a keblén. Látva Krisztus gyermeket, a rabló elámult a különleges gyönyörűségétől, és csodálva mondta: „Hogyha Isten magára öltené az ember testét, nem lenne szebb ettől a gyermektől!” és megparancsolta az a rabló a társainak, hogy semmit se vegyenek el ezektől az utasoktól. Köszönettel eltelve e nagylelkű rabló iránt a Szentséges Szűz ezt mondta neki: „Tudd, hogy ez a gyerek megjutalmaz majd téged gazdag jutalommal azért, mert ma megőrizted őt.” Harminchárom év után, ugyanaz a rabló a gonosztetteiért keresztre feszítve lógott Krisztus Keresztjének jobb oldalán. Az ő neve Dizmász, míg a bal oldalt lévő lator neve Gesztász. Nézve az ártatlanul keresztre feszített Krisztus Urat, Dizmász megbánta az élete során elkövetett összes bűnét, és amíg Gesztász káromolta az Urat, Dizmász védte őt, mondván: ő semmi rosszat sem cselekedett. Dizmász tehát az az értelmes lator, akinek az Úr mondta: Még ma velem leszel a Paradicsomban (Lk 23, 41-43). És így az Úr Mennyországgal jutalmazta azt, aki Őt gyermekkorában megkímélte.
    A második elbeszélés a következő. Mindkét nagy próféta, Izajás és Jeremiás, megjövendölték, hogy az Úr eljön Egyiptomba, és majd csupán az Ő jelenlététől megrázkódnak a bálványimádó templomok, és a bálványok ledőlnek. Izajás írta: „Íme, az Úr gyors felhőn száguld és lemegy Egyiptomba. Meginognak színe előtt Egyiptom bálványai (Iz 19,1; Jer 43,12)”. Amikor az isteni menekültek megérkeztek Héliopolisz (Kairó) városba, és ott közel kerültek bizonyos bálványi templomhoz, egyszerre csak az összes bálvány leesett és összetört abban a templomban. Erről írja Szent Paladiusz: „Láttuk ott a bálványi templomot, amelyben az Üdvözítő közeledésétől az összes kirakott bálvány a földre esett.” Egy Sirеn nevezetű településben 365 bálvány volt. Amikor a Szentséges Szűz belépett abba a templomba az Újszülöttel a karjain, annak összes bálványai a földre estek és összetörtek. Úgyszintén lehullott az összes bálvány Egyiptom egész területén. Jeremiás próféta már idős korában, amikor Egyiptomban volt, megjövendölte az egyiptomi bálványimádó papoknak, hogy minden bálvány lehullik, és minden kézzel készített alakzat összetörik abban az időben, amikor Egyiptomba jön a Szűzanya a jászolban született Újszülöttjével. Ezt a jövendölést jól megjegyezték a bálványimádó papok, és annak megfelelően ábrázolták templomaikon a Szüzet, ahogy pihen az ágyon és mellette van a bepólyázott Újszülöttje. És hódoltak annak az ábrázolásnak. Ptolemaiosz császár kérdezte a bálványimádó papokat, mit jelent az az ábrázolás, és ők azt válaszolták, hogy annak a titoknak a beteljesedése. Az a titok valóban be is következett, és nem csak Egyiptom számára, hanem az egész világnak kinyilvánult.