MEZŐGAZDASÁGI ROVAT
A len (Linum usitatissimum)

    A len az emberiség ősi kultúrnövénye, hiszen már az ókorban is használták a vadlen rostját és magját. Grúzia területén izraeli és grúz kutatók egy barlangban kb. 34 ezer éves lenszálakat fedeztek fel, és ebből arra következtettek, lehetséges, hogy már az ősember is találkozott vele.
    Az egyiptomi múmiákat is lenvászonba göngyölték. A len Egyiptomból később Indiába is elkerült, ott már a pamut elterjedése előtt is használták. Az ókori görögök is ismerték, magjából táplálékot, rostjából ruhát, hálót és kötelet készítettek.

    A középkorban a lentermesztés egész Európában elterjedt. A 19. században, különösen a század elején nagy lendülettel kezdték el termeszteni, ugyanis az akkori háborús állapotok nagymértékben megakadályozták a textilanyagok behozatalát. A modern lenipar akkor fejlődött ki, amikor bizonyos Philippe de Girard 1814-ben szabadalmaztatta a len nedves fonását, illetve az első lenfonó gyár megalapítása is az ő nevéhez fűződik.
    A len magját úgyszintén már a Kr. e. 14. században is termelték, és gyógyszerként használták. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az egyiptomi sírokban a halottak mellett találtak lenmagokat, amelyeket valószínűleg útravalónak szántak a túlvilágra. Hippokratész pedig már Kr. e. 500 körül az emésztőszervi megbetegedések elleni gyógyszerként említi a lenmagot.