Fásítás és madárvédelem
Eredményes időszak áll a Zöldike Természetvédelmi Civil Szervezet mögött

    Napjainkra a környezetvédelem növekvő jelentőségével átértékelődött a fásítások szerepe és értéke. A fásítások a szél káros hatásai elleni védelmem kívül az általuk védett területen a helyi adottságokhoz igazodva biztosítják az élőhelyek sokszínűségét, illetve a hozzájuk tartozó állat- és növényfajok életfeltételeit. Mivel az emberi létesítmények és tevékenységek befolyásolják az élővilágot, szinte mindenki tisztában van azzal, hogy a fásításnak nagyon fontos szerepe van környezetünk megóvásában. Egy-egy fa elültetése ezért személyes hozzájárulás az élettér minőségének javításához.

    A moholi Zöldike Természetvédelmi Civil Szervezet szem előtt tartva azt a kínai közmondást is, miszerint „A legjobb időpont a faültésre 20 évvel ezelőtt volt. A következő legjobb időpont  pedig most van…” , fásítási akcióval zárta a 2016-os évet, ehhez más helyi egyesületek és aktivisták is csatlakoztak. A Zöldike tevékenységei között a madarak téli etetésének is fontos szerep jut. Az ősz folyamán elkészített és kihelyezett madáretetők mellé újabb két darab 50 kilogramm kapacitású magvas etetőt, valamint egy ültető etetőt helyeztek ki december folyamán a madaraknak az óvodás korosztály bevonásával. Báity Ferencnek, a Zöldike elnökének elmondása szerint a nagy magvas etetőkbe 50-50 kilogramm madáreledel került. Az ültető etetőbe héjas gyümölcsöket tettek, amit a madarak táplálkozás közben széthordanak, elszórják, és így a növényzet, illetve zöld övezet folyamatos életben tartásához járulnak hozzá. Az etetőkbe került magvakat a moholi földművesek biztosították.

    Számos madárfaj túlélési esélyei jelentősen növelhetők a madáretetők és a madárházak kihelyezésével, jegyezte meg a Zöldike egyik alapító tagja, dr. Miklós Ferenc, majd Herman Ottó mai napig időszerű intelmét idézve beszélt tovább a madárvédelem fontosságáról:
    – Csak a tudatlan és a gonosz ember bánthatja és irthatja a madarakat! Ezt a kijelentését ún. számbéli kalkulussal támasztotta alá: a kék cinege évente 6,5 millió rovart pusztít el, 12-16 fióka felnevelésekor ez a szám elérheti a 24 milliót, ennyi kártevőtől védi meg a kertet, az erdőt, vetéseinket. Aki elfogja és megöli a szárnyas munkást, tudnia kell, ennyivel károsítja a közvagyont. Ha szeretnénk kertünkben zöldség- és gyümölcsféléket termeszteni, a növényeinkből lakmározó „kártevők” egyedszámát „szabályozhatjuk” szárnyas vendégeinkkel, rájuk bízhatjuk a „piszkos munkát”. Ez utóbbi ellentételezésre ne feledkezzünk meg arról, hogy vízzel, élelemmel akár szállással lássuk el őket, akkor, amikor erre a legnagyobb szükségük van. Az etetést a fagyok megjelenésével ildomos elkezdeni, és addig kell folytatni, amíg a hideg tart, ez az időszak november közepétől-végétől február végéig tart. Ha úgy döntünk, hogy a madarakat etetjük, akkor folyamatosan végezzük. Ugyanis, a madarak hozzászoknak, „rákapnak” az elérhetőbb táplálékszerzésre, és ha nem találnak eleséget a bejáródott helyen, elpusztulhatnak. Romlott, penészes étellel ne etessünk! Kerüljük a sós ételeket kijuttatását, hiszen elfogyasztásukkor nagy folyadékigény lép fel. Ne adjunk nekik továbbá kenyeret és sütemény-maradványokat! Számukra legértékesebbek a természetes táplálékok: bodza, galagonya, kökény, vadrózsa, tűztövis, madárberkenye, madárbirs stb. termése. A tálcás és kifüggesztett etetőkbe napraforgómagot, kölest, különféle gabonát és kukoricadarát készítsünk! A darára vigyázzunk! Nedvesség hatására könnyen összeáll és penészedik. Kiváló tápanyag még a tökmag, dió és mandula is, valamint a mogyoró, persze nem az emberi fogyasztásra készített, pörkölt, sózott termékkel etessünk. Sok madár (rigók, sármány, pintyfélék, barázdabillegető) a földről szedegeti fel a táplálékot. Nekik a fenti eleségekből a földre szórjunk ki keveset. Számukra, hómentes helyen, főtt (de nem sós) krumplit, rizst, répát, zöldséget, tésztát, esetleg húst, félbevágott téli almát, körtét helyezhetünk ki. Ha módunk van rá, naponta kétszer etessünk, egyszer kora reggel, hogy pótolhassák az éjszaka elszenvedett energiaveszteséget, valamint a sötétedés beállta előtt egy-két órával, hogy fel tudjanak készülni az éjszakára. Az etetőket, etető helyeket úgy alakítsuk ki, hogy a ragadozók ne férhessenek hozzá, illetve őket a madarak időben, könnyen észlelhessék. A télen etetett madarak tavasszal rendszerint eltávoznak, ha nem találnak költésükhöz megfelelő környezetet, növényzetet, odút. Hogy itt tartsuk őket, ültessünk fészkelésre és búvóhelynek alkalmas bokrokat, fákat, lehetőleg alakítsunk ki ezekből csoportokat. Készítsünk vagy vásároljunk madárodúkat, és telepítsük őket. A nyári hónapokban a legfontosabb, hogy a madarakat ivóvízhez juttassuk. Egy itatónak a kánikulában nagyobb forgalma lehet, mint egy etetőnek télen. Figyeljünk arra, hogy ragadozó ne tudjon könnyen rajtuk ütni, mert a nedves tollakkal nehezebben tudnak menekülni. Éppen ezért legyen a közelben egy bokor, ahol hamar menedéket találhatnak, de annyira közel ne legyen, hogy pl. egy macska onnan tudjon rájuk támadni. A madarak a megfelelően kialakított itatót fürdőzésre is használják, ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl mély, ezért a tálcás megoldás a legjobb. Nyáron az itató és a fürdő vizét naponta cseréljük. A madaraknak télen is szükségük van vízre. A befagyott vizet rendszeresen cseréljük. Ahhoz hogy az odúlakó madarak körülvehessenek minket, gondoskodnunk kell költési helyükről. Mivel az érintetlen erdők száma csökken, a lakóterületeken pedig nem tűrünk meg kiöregedett, odvas – ezáltal számukra fészkelésre alkalmas – fákat, nekünk kell mesterséges odúkat beszereznünk, vagy készítenünk, majd kihelyeznünk. A kihelyezésnél ügyeljünk arra, hogy minél nyugodtabb körülményeket biztosítsunk a benne költő madár számára. A röpnyílás lehetőleg keleti állású legyen, semmiképpen ne az uralkodó szélirányba nézzen. Az odú bejárata előtt legyen szabad a „röppálya”, sűrű növényzet ne takarja el, ne gátolja mozgásában madarunkat! Közvetlen napsütés ne érje a tetejét, szerencsésebb, ha lomb vagy szigetelőanyag árnyékolja. Ragadozók által nehezen hozzáférhető legyen, különösen ügyeljünk a macskamentességre. Jó ötlet a téli időszakra visszaszerelni az odút, így az etetőre járó madarak már előre felmérhetik fészkelési lehetőségeiket. Esetleg, különösen zord idő esetén, meghúzhatják magukat benne. Gondolhatunk persze, a nem odúlakó madarakra is. Ha lehetőségünk van egy kisebb-nagyobb kert beültetésére, megválaszthatjuk úgy a növényeket, hogy ne csak esztétikusak és hasznosak legyenek, hanem fészkelő helyet, búvóhelyet, eleséget is, esetleg mindhármat nyújtsanak vendégeinknek. Erre a célra, tapasztalataim alapján, a mogyoró-, galagonya- vadrózsabokor tökéletesen megfelel – emelte ki dr. Miklós Ferenc, a Zöldike alapító tagja.