Teológiai gondolatok
Aquinói Szent Tamás

    A nyugati keresztény világ egyik legjelentősebb teológusa és filozófusa, az itáliai születésű Aquinói Szent Tamás 1226-ban született a nápolyi Aquinói grófi családból. Gazdag szülei nem titkolt vágya volt, hogy fiuk olyan házasságot kössön, amellyel növelné a grófi birtokok számát, ha viszont nem nősülne meg, akkor érje el a papi rend legmagasabb fokozatait. Szüleinek akarata ellenére Tamás az imának és tanulásnak élt, egész életét a szent tudományoknak szentelte.
    Amikor tizennégy éves korában továbbtanulás céljából Nápolyba küldték, megismerkedett a domonkos renddel, és kérte a rendbe való felvételét. Kérelmét elfogadták, és előjárói Rómába küldték. Mivel családja döbbenten vette tudomásul, hogy Tamás egy koldulórend tagjává vált, elrabolta, és több mint egy évig fogságban tartotta. Tizenöt hónapi házi fogság után a domonkos rendiek kiszabadították, és továbbképzésre Párizsba került.
    Tamás Franciaország fővárosában találkozott a domonkos rend nagy hittudósával, Nagy Szent Alberttel, és három éven át hallgathatta kimagasló előadásait. A nagy hírű hittudós Tamást magával vitte Kölnbe, ott a professzor rendi főiskolát alapított, és nagy érdeklődéssel figyelte Tamás kibontakozó, zseniális tehetségét. Albert gyakran folytatott vele magas szintű teológiai vitákat. Egyik ilyen vita után annyira lenyűgözte Tamás érvelése, hogy a többi hallgatóhoz a következő szavakat intézte: „Ezt az ifjút néma ökörnek neveztük (higgadt megfontoltsága és testes alkata miatt), de ha egyszer elbődül a tudományban, az egész világ visszhangozni fog tőle”.
    1252-ben Tamás már maga is teológiai tanárként működött Párizsban. Elérte kora legmagasabb tanári titulusát, a magiszteri fokozatot. Párizsban írta meg híres Izajás-kommentárját és az Igazságról szóló értekezését. Később újra Nápolyba került, ott a domonkos rendi főiskola alapításával bízták meg. Ennek az iskolának lett Európa hírű professzora.
    Aquinói Szent Tamás teológiai és filozófiai érdeklődése elsősorban Isten megismerésére irányult. Nemcsak a hitnek, hanem az észnek a fényénél is kereste Istent. Állította, hogy a hit és a tudás nem ellenkezik (ellenkezhet) egymással. A hitet Isten természetfeletti kegyelmének tartotta, de vallotta, hogy ez nem oltja ki a megismerés képességét, amellyel ugyancsak Isten ajándékozta meg az embert. Tamás szerint Isten létezését támasztja alá, hogy Isten minden létező alapja, minden oka, a világban működő rend és célszerűség értelme és alapja.
    Teológiai tanítását Summa Theologiae című kétkötetes művében tárta elénk. A nagy mű 613 kérdésre ad választ, összesen 3106 szakaszban. A két könyv legismertebb témái: Isten, az angyalok, az ember, a szentségek, az ember halál utáni állapota, az általános erkölcstan, a hit-remény-szeretet, stb. A könyv hangsúlyozza az ellenség szeretetének fontosságát, a kétségbeesést pedig Isten iránti gyűlöletnek, a remény elvesztésének tartja, ami ily módon a rosszra sarkall. A Summa Theologiae oktatási céllal íródott, mivel korábban nem létezett egy jól áttekinthető, világos teológiai tankönyv.
    Aquinói Tamás, a nagy egyháztanító imádkozó ember volt. Minden elmélkedés előtt a feszület vagy a tabernákulum előtt imádkozott a megvilágosításért. Őszintén hitt az igazmondás fontosságában és erejében is. Tamás 1274-ben halt meg, 1323-ban avatták szentté. Ünnepnapja január 28-án van.