„Életem részének érzem a futást”
Beszélgetés Hagymás Szabolccsal, az adai Műszaki Iskola legjobb futójával

    Hagymás Szabolcs az adai Műszaki Iskola harmadik osztályos tanulója, aki sportsikereivel kimagasló eredményeket ért el. Ha futásról van szó, Szabolcs nem ismer lehetetlent, tavasszal, a regionális futóversenyen a legjobbnak bizonyult, és eljutott a diákolimpiára, de ott sajnos sérülés miatt nem mérettethette meg magát. A harmadikos tanuló azóta is keményen edz, élete fontos részének tartja a futást és a versenyzést, és azt vallja, hogy egy futót nem csupán a lábai visznek el a célig. Szabolcs szerint a futáshoz szív is kell, hiszen a sportolónak szeretnie kell azt, amit csinál, valamint teljes odaadással és alázattal kell viseltetnie a sportága iránt.

    – Mikor vettél részt először futóversenyen?
    – Először két és fél éves koromban vettem részt futóversenyen, erre anyukám vitt el. Ez a verseny a Zentán rendezett Vöröskereszt-futóverseny volt, ezt akkor meg is nyertem, és mind a mai napig részt is veszek rajta.
    – Zentán kívül más helyeken is vettél részt versenyeken?
    – Igen, jártam már Csantavéren, Zomborban és Újvidéken is. Tavaly 1000 méteren 2:45-ös idővel megnyertem a vajdasági futóversenyt, és kijutottam a diákolimpiára, de sajnos azon már sérülés miatt nem vehettem részt.

Hagymás Szabolcs, a Műszaki Iskola legjobb futója

    – Milyen díjakat szereztél eddig?
    – 64 érmet tudhatok a magaménak, amelyeket különböző szintű versenyeken nyertem. Ezenkívül igen sok diplomám is van. A díjakat különböző távokon nyertem: 400, 600, 1000, 1200, illetve 1500 méteren.
    – Hogyan készülsz fel egy-egy versenyre?
    – A téli felkészülés során az erőnlétre koncentrálunk, utána, ahogy javul az idő, egyre inkább előtérbe kerül a gyorsaság. A gyorsaságot a koordinációképességre és az erőnlétre építjük fel. Ebben az edzőm, Erős Norbert segít, a versenyekre való eljutásában pedig a tornatanárom, Gordán Attila van a segítségemre, aki mindig támogat.
    – Milyen klubban edzel?
    -A zentai FK Klubban edzek, ahol a csapatunkban kb. 15-16 ember van. Nemrég kezdtem ide járni, az edzések nagyon tetszenek, az edző nagyon kreatív, kiváló edzésterveket ad, és tapasztalataival segít minket.
    – Mennyi időt vesz el a szabadidődből a sport? Az iskola mellett nem okoz nehézséget?
    – Heti hat edzésem van, a kedd kivételével mindennap. Hétfőn és szerdán délelőtt megyek, csütörtökön és pénteken pedig délután, mivel az iskolában gyakorlatom van. Egy edzés kétórás, emiatt mikor délelőtt van a tréning, már hétre ott kell lennem, hogy az iskolába is időben elkészüljek, és kicsit tanulhassak is előtte. Próbálok odafigyelni arra, hogy a sportolás ne menjen a tanulás kárára.
    – Számodra mennyire nehéz ez a sport?
    – Az egész év folyamán egyformán nehéz. Kezdetben azért, mert még nem csináltam, utána pedig azért, mert ahogyan fejlődök, úgy növeljük az edzés nehézségét és a távot is. Így mindig újabb és újabb akadályokkal találom magam szemben, de mindig a legjobb tudásom szerint próbálom leküzdeni őket, hogy minél gyorsabban fejlődhessek.
    – Amikor a tévében látni nagyobb futóversenyeket, a versenyzők különleges ruhákban vannak. Ez itt is így van, van valami kötelező öltözék, vagy mindenki azt húz fel, amit szeretne?
    – Nekem a tornatanárom vagy az edzőm mindig ad valami ruhát, hogy abban fussak, de én ezt sosem veszem fel. Van egy kabala öltözékem, és mindig abban futok.
    – Milyen érzések kavarognak benned a verseny előtt és alatt?
    – A versenyek előtt nagyon ideges szoktam lenni, mivel az ellenfeleimet sosem becsülöm le. Ilyenkor nem szeretek senkivel sem beszélgetni, csak arra koncentrálok, hogy a pályán a maximumot tudjam majd nyújtani. Általában a verseny felénél már fejben feladom, és ezután már nemcsak a lábammal, hanem a szívemmel is futok tovább. Legtöbbször ez segít az első hely megszerzésében. Amikor beérek a célba, nagyon megkönnyebbülök, hogy ezt is megcsináltam, és a tőlem telhető maximumot nyújtottam.
    – Hosszú távon mik a terveid ezzel a sportággal?
    – Minél tovább szeretnék vele foglalkozni, hiszen már az életem részének érzem a futást. Mindig van hova fejlődni, és állandóan ezt próbálom szem előtt tartani. Az egyik legfőbb célom most az, hogy 800 méteren új pályarekordot fussak a klubban, a többit meg majd meglátjuk!