Már az iskoláskor előtt népi játékokat tanulnak
A Vadvirág HK legfiatalabbjaival Varga Imola és Polyák Szollár Anna foglalkoznak

    A gyermeki élet legtermészetesebb velejárója a különböző érzelmeket kiváltó zene és a hozzá kapcsolódó játékos mozgás. Kodály Zoltán erre így világít rá egyik írásában: „A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást. A zene és a testmozgás szerves kapcsolata: az énekes játék a szabad ég alatt – ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme. Ez ősi játékok fenntartása elsőrendű kulturális és nemzeti érdek. Aki nem játszotta gyermekkorában a játékokat, annyival is kevésbé magyar.”

    A népi játékok szinte eltűntek a játszóterekről és az iskolaudvarokról annak ellenére, hogy ezek a játékok egyszerűek, olcsók, és viszonylag kis helyen lehet játszani őket. Szegényebb lett játékkultúránk. A mindennapi életben nagyon gyakran emlegetjük a fejlesztést, a sokoldalúság kialakítását. Csak azt felejtjük el, hogy ezeknek a fontos feladatoknak egyik lényeges eleme a játékkultúra. Ezért van szükség a hagyományőrző és -teremtő kezdeményezésekre, amelyek célja a régi hagyományok továbbvitele, új tartalommal való megtöltése, illetve életre keltése. Tamásiné dr. Dsupin Borbála disszertációjában kitér arra, hogy a népi játékoknak mindmáig elsődleges szerepük van abban, hogy a gyermekek megismerkedjenek a közösséggel, a társadalommal, amelyben élnek. Egyre jobban változó világunkban sajnos gyakran tapasztalhatjuk, hogy fiataljaink mindinkább értetlenül állnak népi kultúránk művészi megnyilvánulásaival szemben. Pedig az a nép, amely saját értékeit nem tudja megbecsülni, s kezdi idegennek érezni, elveszíti identitását, és alapjaiban veszélyezteti saját kultúráját, illetve ezáltal a jövőjét is. Ezért rendkívül fontos, hogy azonosságtudatunkat minél hamarabb, már az iskoláskor előtt megalapozzuk. 

(Fotó: Hajnal Stúdió)

    A Vadvirág Hagyományápoló Kör legfiatalabb korosztályt felölelő csoportjával Varga Imola és Polyák Szollár Anna foglalkoznak. Elmondásuk szerint a népi játékok oktatásának az a célja, hogy a magyar néptánc és népi kultúra iránti érdeklődést felkeltse a gyerekekben. A legkisebbek zenés, vidám foglalkozásokon ismerkednek meg a különféle játékokkal, miközben szinte észrevétlenül fejlesztik őket több területen is: fizikai állóképesség, egyensúly és ritmusérzék, hallás, zenéhez való alkalmazkodás, térérzék, mozgásmemória, koncentráció, figyelem, társaikhoz való alkalmazkodás. A gyerekek nagyon kedvelik a fogócskázó vagy kapuzó és a párválasztó játékokat. A népi játékok közel állnak a gyerekekhez, és szívesen vesznek részt bennük. A természetes versengések is sokkal vonzóbbak számukra, mint a leültetős fejlesztések. Mi az, ami a népi játékot ilyen különlegessé teszi? Az, hogy ezeket a játékokat maguk a gyerekek alakították ki és formálták. Hosszú évek, évtizedek, sőt évszázadok alatt alakultak ki és formálódtak olyanokká, amilyeneknek ma ismerjük őket. Az idő során minden fölösleges elem, minden fölösleges mozzanat lecsiszolódott róluk, és olyan formát öltöttek, amelyben a gyerekek céljainak a legjobban megfeleltek. A hagyományos falusi társadalomban a gyermeket születésétől fogva körülvette a játék.  A gyerekek igénylik a csapatban való játszást. Egyik nagy hasznuk abban rejlik, hogy motivációt adnak a kapcsolatteremtéshez és az együttműködéshez. Mindkettőre igen nagy szüksége van a gyermeknek ahhoz, hogy olyan felnőtté váljon, aki képes beilleszkedni a társadalomba, és munkájában is képes együttműködni másokkal. A csapathoz tartozás érzésének következménye a csapattudat kialakulása. A  mai társadalmunkban is szükségük van arra, hogy felfedezzék egymást, és tudjanak együtt játszani. Meg kell tanulniuk kapcsolatokat teremteni és együttműködni a többiekkel. Ha tudjuk azt, hogy a játék nem haszontalan semmittevés, hanem a felnőtt életre való felkészülés, akkor világossá válik, hogy a népi játékok minden formája fontos mai világunkban, és nem helyettesíthetők más játékfajtákkal.  Megolajozza a testet és a lelket.

(Fotó: Józsa Bálint)

    Az ovis csoport tagjai nagyon szeretnek a színpadon. Gyorsan megértik és megérzik a színpadi próbák folyamatát, és türelmes figyelemmel vannak az idősebb csoportok iránt. Helyi rendezvényeken már felléptek, és a Vadvirág HK műsorainak is rendszeres szereplői, valamint a Vadvirág-tábor programjaiban is részt vesznek, emellett a próbákon is rendszeresen megjelennek. Ez azt igazolja, hogy igénylik ezt a foglalkozást.