Év végi leltározás

    Így, az év vége közeledtével az emberek elvégzik magukban a „leltározást”, hogy mit is csináltak egész évben, illetve mi az, amit nem végeztek el, ugyanakkor azt is elemzik, mi minden történt körülöttük, a községben, ahol élnek, illetve szélesebb körben. Magam is ezt teszem a következő sorokban.
    Talán az év elejével kezdeném: a tél folyamán odahaza a szokásos favágás várt rám minden nap, ugyanakkor eljutottam a különféle művelődési rendezvényekre is, igaz, kevesebb volt belőlük, mint a tavasz és az ősz közötti időszakban. Minden hónapban nagyon vártam a 9-ét és a 24-ét, mivel ezeken a napokon kaptam meg az előző havi nyugdíjam két részét (ami ugyan nem sok, de több mint a semmi, ugyanis 2015 nyaráig nem kaptam sem szociális segélyt, sem egyéb pénzbeli segítséget – ez 2010 nyarától tartott; ha a kereszttestvérem nem segített volna Svédországból, akkor bizony felkopott volna az állam), és ez némileg javította a kedélyállapotomat. Természetesen nem mindig tudtam megspórolni belőle valamicskét, de akkoriban az árak talán még nem voltak annyira magasak a boltokban, mint két-három hónapja. A község azonban fejlődött, még ha lassú ütemben is, de láthatóan és kézzel foghatóan. Igaz, gazdasági terén csak kisebb fejlődést tapasztaltunk, de a tavasz folyamán ez is mind láthatóbbá vált az ipari zónában. Országos szinten a téli időszakban ez még nemigen volt tapasztalható, de később némiképp javult a helyzet – feltéve persze, ha hinni lehet politikusainknak.
    Tavasszal már jobb kedvem kezdett lenni (ha ugyan lehet tavaszról beszélni; valahogy az időjárás is megváltozott az utóbbi években, így vagyunk az ősszel is, az az évszak ugyanis már nem is hasonlít őszre), hiszen ekkor már többet lehetett kerékpározni, és a művelődési események is megszaporodtak. Községünkben megkezdődtek a kommunális munkálatok, az útburkolatok javítása és újraaszfaltozása, a járdák felújítása… és még folytathatnám a felsorolást! Szerbiában is hasonló munkálatok kezdődtek, és a gazdaság fellendítéséről is sokat lehet hallani, de azt hiszem, hogy nem csak mondták, hanem valóban így is történt, hiszen új gyárakat avattak Szerbia-szerte.
    A nyárnak mindenki megörült, így én is. Egyrészt azért, mert melegebb lett, másrészt azért, mert elérkezett Ada község napja, és ilyenkor a központban mindig nyüzsögnek az emberek, sőt, ekkor a rég nem látott, külföldön élő „hazánkfiai” is hazalátogatnak, így velük is gyakran összefuthatunk. Mindez az idén sem volt másként: volt kirakodóvásár, amelyen kézművesek és cukrászok vettek részt, művelődési rendezvény a nyári színpadon, ugyanakkor sportprogramok sora és kiállítás-megnyitó is várta az érdeklődőket. Nem hagyhatom ki a gyerekekkel való foglalkozást sem a Szarvas Gábor Könyvtár gyermekrészlegén, ahol a nyári szünetben főleg délelőttönként tartottak különféle műsorokat, foglalkozásokat magyar, valamint szerb nyelven. Ezeknek a kétnyelvű műsoroknak a szervezését ősszel is folytatták, igaz, de akkor már a kora délutáni órákban, meg persze tavasszal meg télen is voltak hasonló rendezvények.
    Ősszel megkezdődött a földek megmunkálása, a magok elültetése és a többi hasonló munkálat is. Községünkben tovább építettek-szépítettek, épültek új létesítmények, vagy éppen megújultak a régiek. Ez persze mind szép és jó volt, de volt azért egy szomorú tényező is, amely rányomta a bélyegét a mindennapjainkra: mind többen vándoroltak el külföldre a jobb megélhetés reményében. Ráadásul emelkedtek az árak az üzletekben, és emiatt csökkent a dolgozók, illetve a nyugdíjasok vásárlóereje is.
    És újra itt a tél, közelednek az ünnepek, de nem mindenkinek van kedve ünnepelni. Ennek okát valamennyien tudjuk. Azok azonban, akik mégis jól szeretnének érezni magukat az év utolsó napján, válogathatnak a vendéglátóhelyek kínálatából, éjfél után pedig a hagyományos tűzijátékot is megtekinthetik majd a központban szórakozók.
    Az ember ilyenkor, év végén azon is elgondolkozik, vajon jól viselkedett-e másokkal szemben, illetve a párjával szemben. Ez a kérdés azonban válasz nélkül marad. Hiszen azt mindenki csak maga tudhatja, hogyan viszonyult az embertársaihoz és a párjához! Ezekkel a gondolattokkal kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet!