A könnyen hozzáférhető „medveszőlőkiváltó”

    A hidegebb idő beköszöntével elővigyázatlanságból, avagy hajlamunknak tulajdoníthatóan, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó húgyúti fertőzés, gyulladás teheti kényelmetlené mindennapjainkat. Az antibiotikumos kezelések ellenére a kúrát követően is gyakran „visszaköszön” a betegség . Elérhető-e egy szelídebb, kíméletesebb megoldás e betegség kezelésére?
    „A gyümölcsök királynője” c. írásomban bőven foglalkoztam a körtefajták termésének változatos íz- és formavilágával. Nem ejtettem szót a gyümölcs népgyógyászati felhasználásáról, amely a körte vizelethajtó (diuretikus) és enyhe hashajtó (laxáns) tulajdonságát figyelembe véve történik. A körtefalevél gyógyászati jelentőségéről, sokirányú felhasználhatóságáról, amelyek már kimentek a köztudatból, ugyancsak nem tettem említést. Pedig korábban a körte levelét (Pyri folium) húgyúti fertőtlenítőként, diuretikumként és nyugtatóként használták. Több gyógynövényekkel foglalkozó könyvben arra vonatkozóan is utalást találhatunk, hogy a hajtásnak indult rügyekkel és a fiatal levelekkel a krónikus vízhólyag- és vesegyulladást kezelték. Ezen ismeretek alapján felmerül a kérdés: Minek köszönhetően alkalmazható a körtelevél azoknak a betegségeknek a kezelésére, amelyekre a hivatalos gyógyszerkönyvi drog, az egyes helyeken már védett cserje, a medveszőlő levele (Uvae ursi folium) ajánlott?

Alexander Lucas körte talpig levélben

    Kémiai analitikai módszerekkel igazolták, hogy a körtelevélben szintén megtalálható az a fő fenolglikozid, az arbutin, amely a medveszőlő leveléből átlagosan 7,9%-ban izolálható. A gyümölcsök királynőjének levele e fertőtlenítő hatású vegyületet 4,5% (fiatal levelek) és 2,2% (lombhullás előtt) közötti mennyiségben tartalmazza. A népgyógyászatban használatos teakeverékekhez kizárólag a vadkörte levelét ajánlják, ugyanakkor nemrég kiderült: a termesztett körtefajták, megközelítőleg fajtától függetlenül, szintén vizosítjatják a már említett hatóanyagot. A levélkivonatokban az arbutinon és származékain (fenolglikozidok) kívül jelentős mennyiségű (a medveszőlőével szinte megegyező), a növényvilágban igen elterjedt flavonoidok is kimutathatók. A flavonoidok (kb. 4000 vegyület) gyógyászati jelentőségét Szent-Györgyi Albert ismerte fel 1936-ban, ekkor P-vitamin néven vált ismerté. A betegségek megelőzésére és egészségünk megőrzésében széleskörűen alkalmazott flavonoidok történetéről az alábbi forrásból tájékozódhatunk:
    https://www.u-szeged.hu/download.php?docID=12260
    A körtelevelek fenolglikozidok és flavonoidok tartalmú kivonatai – mikrobiológiai vizsgálatok alapján – a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokra, valamint gombákra antimikrobás hatást fejtenek ki. A kedvező fertőtlenítő hatás azonban csak lúgos környezetben, lúgos vizeletben (pH = 8–8,5) érvényesül, ennek biztosításához a tea elkészítésénél egy késhegynyi szódabikarbónát használnak, vagy, amit a mostani ünnepi és disznóvágási időszakban kissé körülményes bevezetni, a szervezet lúgosítása (ún. alkálikus diéta, növényi étrend) szükségeltetik. Amikor a harmadik vegyületcsalád, a polifenolok, cserzőanyagok mennyiségi összehasonlítását is elvégezték, kiderült, hogy a medveszőlő levele megközelítőleg ötször annyi nem kívánatos, veszélyes cserzőanyagot tartalmaz, mint a körtéé. Így nem véletlen, hogy a német gyógyszerkönyv a teakészítésnél a cserzőanyagok kioldásának visszaszorítására főzés helyett a hideg áztatást javasolja. A kevesebb cserzőanyag a Pyrus communis levelének felhasználását részesíti előnyben. A körtekivonat hatóanyagai viszonyakg nagyobb mennyiségben hatásosak a kórokozókkal szemben, mint az antibiotikumok, használatukat viszont az indokolja, hogy természetes anyagokról van szó. Azonban nem árt tudni, a nagy arbutintartalmú drogoknál ügyelni kell a hidrokinon-mérgezés elkerülésére, mivel hosszan tartó használatukkor májkárosodás alakulhat ki.